Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
469 elfogadható távolság. Tehát a munkához való utazás rövidsége, közelsége is, azt hiszem, a szakmai, személyi feltételeken sokat segíthet. A költségkihatásról beszéltem - tehát az állampolgárok szemszögéből; kétségtelen, hogy kormányzati részről 800 millió, 1 milliárd forint körüli összeg az, ami a plusz két vidéki ítélőtáblának a kialakítását jelentheti. Mindezen körülményeket figyelembe véve én személy szerint, és tulajdonképpen azok a képviselőtársaim is, akik a módosító javaslatot aláírták, az egyidejűség mellett vagyunk. Bár nem vagyok rá felhatalmazva, de én személy szerint egy kompromisszumot el tudok képzelni, akár 2000. január 1jétől; a 2001., a 2002. meg a 2003. nem elfogadható, de egy 2000es határidővel álljon fel az öt ítélőtábla, és akkor két év van arra, hogy az ehhez szükséges tárgyi, technikai feltétel, épületek kialakítása, átalakítása megvalósuljon. De szeretném hangsúlyozni, hogy az egyidejűséget mindenféle szempontból alapvetőnek és megfontolandónak tartom, és kérem képviselőtársaimat, hog y ezt az egyidejűséget támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Köszö nöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A táblákkal kapcsolatos viták és az iménti felszólalások, azt hiszem, nagyon plasztikusan érzékeltetik azt a helyzetet, ami kialakult ebben a kérdésben: tulajdonképpen nem tudjuk, miért kér az előterjesztő támogatást ahho z a javaslatához, amelynek a kialakításában ő sem volt bizonyos. Hiszen történt itt hivatkozás Hack Péter képviselőtársam részéről arra, hogy a törvény nagyon konzekvensen tartalmazza azt a folyamatot - ami az öt helyszínen, de két lépcsőben történő hatály baléptetésre vonatkozik , amely a kormányban megfogalmazódott az elmúlt idők során. Csakhogy a tényállás nem ezen keresztül érthető meg! Éveken keresztül, az országos bírói egyesületben végzett munkának a gyümölcseként kialakult az az álláspont, amelyet m i nem tartunk időszerűnek - hozzá is teszem mindjárt, újólag , hogy négyszintű bírósági rendszer alakuljon ki Magyarországon; azonban a dolgok természeténél fogva, valamilyen fokozatosság elve alapján - mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság megváltozott funk ciójának a figyelembevételével is - egy időszakra ideiglenes jelleggel - ahogy ez itt többször is elhangzott - legyen egy kísérleti szakasz annak a bizonyítására, hogy a hatáskörök, az illetékességek, általában a négyszintű forma valóban alkalmasan beépíth ető, illetőleg felválthatja a jelenlegi rendszert. Ez volt tehát a szakmai műhely álláspontja hosszú idő, legalább öt év óta - amennyire én ennek az állomásait ismerem. Lehet, hogy ezek még távolabb nyúlnak, írásba foglalt álláspontot azonban a Magyar Bíró i Egyesület körülbelül négy évvel ezelőtt foglalt el, és ebben lényegében ez szerepel. Ezt követően a kormány egyébként a programjában erről egy szót sem ejtve - hiszen szó volt az igazságszolgáltatással kapcsolatos kormányprogram tekintetében sok mindenrő l, csak éppen a négyszintű bíróságról nem volt szó, ezt szeretném a történeti hűség kedvéért leszögezni , meghirdette az igazságügyi reform általunk nem helyes kifejezéssel jelzett törekvését, és itt megjelent a három ítélőtábla gondolata - hangsúlyozom: három. Amióta a kormány határozatot hozott erről, nem múlt el hét, szinte nap sem, hogy ne hallottuk volna valamilyen médiumon keresztül - akár az igazságügyminiszter úrtól, akár valamelyik államtitkárától, korábbi vagy jelenlegi politikai államtitkárától - azt kijelenteni, hogy lesz egy budapesti, lesz egy keleti és lesz egy nyugati ítélőtábla. A miniszter úr és munkatársai így, ilyen földrajzi fogalmakkal illették azt a nem vitás és soha a hármas számot meg nem haladó elképzelést, amely arra vonatkozott volna, hogy az ország táblabíróságainak a helyszínét illetően abban biztosan egyetértés van, hogy egy lesz a fővárosban, egy a keleti országrészben és egy a nyugatiban.
