Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIHA ANDRÁS (MSZP):
468 államigazgatási meg önkormányzati igazgatási rendszert, egyik intézet itt van lecsepegtetve, a másik amott van lecsepegtetve; az állampolgár a végén megbolondul - elnézést a kifejezésért , hogy milyen papírért hova és kihez szaladjon. Én nem a régi járások visszaállítását kívánom különösebben, de az, hogy valamiféle tudatosság, átgondoltság kellene az állampolgárok ügyeinek az intézésében, ez azt hiszem, hogy elfogadható mindenki számára, és ennek szerves részét képezi az, hogy a bírói fórumok rendszere hogyan alakuljon ki. Ebben tehát a regionalitás elvét messzemenően szem előtt tartom mint állampolgár is meg mint képviselő is. Ellenben, ha megnézzük a kétlépcsős felállást, mi történik? Kialakítunk három olyan r égiót ideiglenesen - hozzáteszem: ideiglenesen , amely az országot három, nem igazán körülhatárolható részre osztja, mert egyiknek sem alakul ki igazán végleges területe. De ha a budapesti ítélőtáblát veszem figyelembe, annak a hatásterülete, tehát működé si területe Soprontól Záhonyig terjed: 650 kilométer! Ugyanakkor, mondjuk, HajdúBihar megyét a szegedi ítélőtáblához javasolja csatolni a törvényjavaslat az átmeneti időszakban, holott a szabolcsiak adott esetben HajdúBihar megyén keresztül fognak a buda pesti ítélőtábla előtt megjelenni ügyeik rendezése céljából. Megmondom őszintén, számomra, számunkra - hisz beszéltünk jogászokkal, bírákkal, különféle szervezetek képviselőivel - ezek a megoldások így nem igazán fogadhatók el. És mi pontosan ezért tartjuk fontosnak az egyidejűséget, és szeretném aláhúzni többször is jó vastag, fekete ceruzával, hogy az egyidejűségre helyezzük a hangsúlyt. Számításaink szerint - ezek természetesen elég nagyvonalúak, hisz pontos adatok nem voltak a kezünkben - körülbelül plu sz egymilliárd forint körüli összeggel a másik két vidéki ítélőtábla is beindítható, és ezzel nagyon sok kellemetlenséget, megjegyzést és minden mást elkerülhetne a jelenlegi és a következő vezetés is, kormányzat is meg a parlament is. Azt hiszem, ezeket v alahol mérlegelni kell. Mérlegelni kell azt, mi jó a kormánynak, hogy vane elegendő pénze - ez igaz. De mérlegelni kell a másik serpenyőben, hogy mi jó annak az állampolgárnak, aki valamilyen oknál fogva odakeveredik, hogy el kell neki menni valamelyik ít élőtábla elé; milyen kiadások járnak ezzel számára meg mindenki számára, ez milyen pluszterheket jelent. És még egy harmadik dolog végül, ami egy feltételezés, de azt hiszem, mint lehetőséggel foglalkozni kell vele, hogy esetleg az állampolgárok egy kisebb csoportja adott esetben nem él azzal a lehetőséggel, amit az ő jogorvoslati rendszerében, mondjuk, az ítélőtábla kell hogy megadjon, mert egyszerűen nem bírja azokat a terheket, amelyeket neki biztosítania kellene egy ilyen országon és fél országon át tör ténő utazáshoz. Tudom, ezt lehet egyfajta demagógiának is tekinteni, már elnézést, de azt mondom, hogy próbáljunk a törvényhozásban ne csak a saját fejünkkel, pártérdekeinktől vezérelve gondolkodni, hanem próbáljunk azoknak a fejével is gondolkozni, akik e zeken a fórumokon valamilyen okból meg kell hogy jelenjenek. Az öt ítélőtábla ügyében, azt hiszem, azok a feltételek, amelyek egyébként a javaslat indokolásában megvannak - hogy régiók összefüggő területet képezzenek, jogászutánpótlás é s egyebek , ebben a javaslatban benne vannak, és ezeknek alapvetően a megjelölt települések megfelelnek. Az egyidejűség mit jelenthet? Azt, hogy ha az öt ítélőtábla egy időben kialakulna, akkor ez kisebb utazási költségekkel, kedvezőbb utazási feltételekk el járna mindenki számára, és nem kerülne sor esetleg arra, amire utaltam, hogy az érintettek gondolkodnak azon, éljeneke jogorvoslattal vagy sem, tehát esetleg valahol abbahagyják azt a bizonyos jogi procedúrát. (12.10) Tudom, ez sarkos feltevés, de végü l ezt sem lehet elvetni. Egy következő dolog: jelen pillanatban, adott esetben egyik megye sem tudja önállóan biztosítani az ítélőtáblához szükséges létszámot. Az én megítélésem szerint akkor gondolkodunk korrekten, ha egy egészséges bírói mozgást feltétel ezünk felülről is meg alulról is, hisz mind a két irányból elképzelhető mozgás; márpedig nem biztos, hogy adott esetben, mondjuk, egy nyíregyházi bíró nem vállalja azt szakmai presztízsből is, hogy 50 kilométert minden nap lekocsikázik, mert az neki végül
