Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz):
47 Itt most bizonyos csökkentések, leépítések elindultak '94 óta, és a másik oldalon ellentételezés nincs. Ennek következménye az, hogy minden beígért fejlesztés, minden kiképzési javításra tett ígéret, minden igyekezet ellenére az ország védelmi képessége folyamatosan csökken, és egy bizon yos kritikus szint alá esett - ezt maga a honvédség vezérkari főnöke állapította meg. Ezt a kockázatot persze föl lehet vállalni, úgymond - ez egy nagyon nagy politikai kockázat vállalása, és eddig szerencsére ebből baj nem származott, és reméljük, hogy ne m is fog semmi baj származni , de azt pontosan tudni kell, hogy ebből a gondolatmenetből kiindulva és ezt elfogadva tartható csak fent az az állítás, amit az államtitkár úr és a kormánypárti képviselő úr megfogalmazott; nevezetesen az, hogy nincs más út, mint most már csökkenteni a szolgálati időt is. Az első lépést nem lett volna szabad addig megtenni, amíg más feltételeket nem teremtett meg a kormányzat ahhoz, hogy mindezek a szükséges és előremutató változtatások ne a védelmi szint általános csökkenésév el együtt legyenek végrehajthatók. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Gyuricza Béla úr, a Fidesz képviselője; megadom a szót. DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szó t, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam az államtitkár úr előterjesztését és az előző felszólalást, és első gondolatként azt tudom megfogalmazni, hogy azokkal a célkitűzésekkel, amelyek e három törvény módosítását céloz zák, messzemenőkig egyetértünk. Ezekkel a gondolatokkal egyetértettünk már korábban is, hiszen alapvetően ennek a mostani törvénymódosítási csomagnak sincs más célja, mint egy reális helyzetet próbál feltételezni, és ehhez hozzáigazítani a fegyveres erők á llományán belül a katonai szolgálat rendtartását, meghatározni azokat az elképzeléseket és célokat, feladatokat, amelyeket a fegyveres erőkön belül teljesíteni szükséges. És ez volt az indítéka annak, amikor a kormány kérte, hogy a három törvénytervezetet sürgős eljárásban tárgyaljuk meg. Ez volt az oka annak, hogy a honvédelmi bizottsági ülésen egyetértettünk, és egyetértettem én magam is a sürgősséggel, egyetértettem azzal, hogy az általános vitáját kezdjük meg, hiszen a mai körülmények között a magyar fe gyveres erők, a Magyar Honvédség és a határőrség olyan helyzetben van, amelyben e törvénytervezet késleltetése még nagyobb gondokat okozna, mint amivel pillanatnyilag küszködnie kell a honvédségnek is és a határőrségnek is. A második ilyen gondolat, hogy t ermészetesen ebben a törvénytervezetben egy sor olyan dolog van, amelynek a módosítása korábban is felvetődött mint szükségszerűség, és megítélésem szerint van néhány olyan dolog, amely - hallgatva Juhász képviselőtársam felszólalását - természetszerűleg m ajd igényli azt, hogy módosító indítványokat tegyünk, annak érdekében, hogy kiegészüljön olyan kérdésekkel, amelyeket szintén szükséges megváltoztatni. Azonban harmadik gondolatként szeretném, tisztelt képviselőtársaim, néhány gondolatban megvilágítani azt az alapvető dolgot is, amelyet az államtitkár úr említett, hogy mi ennek a legfőbb célja. A legfőbb célja az volna - fogalmazott államtitkár úr is, utalva az alkotmányra , hogy a sorkatonai szolgálatot vagy hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő személy, amíg kiképzést kap, olyan kiképzést kapjon, amelynek eredményeképpen képes lesz elvégezni azt a feladatot, amelyet az alkotmány számára előír, ezt pedig úgy fogalmazzák meg, hogy a haza fegyveres védelme. Azt hiszem, hogy a polgári demokráciákban az egyik legalapvetőbb dolog, hogy az általános emberi jogokat minimálisan lehet korlátozni még a fegyveres erők vonatkozásában is, és az egyik ilyen emberi jog - jog az élethez - még azokon a területeken belül is minimálisan korlátozható, mint a fegyveres erők, ahol a kiképzés minőségének olyannak kell lenni, hogy az tegye lehetővé, hogy a katona, a határőr a feladatát alapvetően teljesíteni tudja, és esélyt adjon az életben maradásra.
