Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÓDA JENŐ (MDF):
46 amikor esetlegesen a kimenőidejét is a laktanyában fogja eltölteni. Mi úgy gondoljuk, hogy nem volna szerencsés, nem volna ildomos, ha a szolgálati törvény ezen pontjait tovább szigorítanánk. (18.10) Rossz üzenet lenne a katonáknak, r ossz üzenet lenne a társadalomnak, és azt hiszem, hogy semmi nem indokolja istenigazából. Persze az tény, hogy kényelmesebb a dolog úgy, hogy a katona bent van, kényelmesebb a dolog úgy, hogy naponta parancsot kap arra, hogy fölsöpörjön, hogy rendezkedjen és intézze a dolgot, leginkább kényelmes a parancsnokok számára - ez ténykérdés. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a szigorítás, amelyet itt most a törvénytervezet alkalmaz, elegendő, és a rendszert korrektül fogja szolgálni. Szólnom kell még a törvénytervez et egy eleméről, amely a haderőnemi vezérkarok létrehozását teszi lehetővé, illetve indokolja. A parlament ezzel a kérdéssel foglalkozott, a honvédelmi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott; a probléma itt az volt, és ma is az - és gondolom, hogy az utá nam következő felszólaló képviselőtársaim ezt meg fogják említeni : de mi van az integrációval? Mi van azzal az integrációval, amelyet az előző kormány beterjesztett a parlament elé, ez a kormány pedig nem hajtott végre? Azt gondolom, hogy ez a kormány na gyon helyesen járt el, hogy az előző kormány által előkészített integrációt nem valósította meg. Azt gondolom, hogy a döntés korrekt volt; igaz, hogy NATOkonform szervezetet úgy lehet kialakítani, ha a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar integrációját m egvalósítjuk. Erre tett utalást az államtitkár úr, erről tájékozódott a honvédelmi bizottság is, amikor tudomásul vettük azt, hogy folyik egy előkészítő munka, készül a honvédségről szóló törvénytervezet, amely ezt a kérdést rendezi. El vagyunke késve? Az t gondolom, hogy nagyon nem, de azt is gondolom, hogy meg kell csinálni, és ebben a kérdésben nincs vitánk, ebben a kérdésben nem lesz a későbbiekben sem vitánk. Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem valamennyi frakciótól, valamennyi képviselőt ársamtól, hogy támogassa ezt a törvénytervezetet. Ha vannak módosító javaslataik, nyújtsák be, vitassuk meg őket, és fogadjunk el egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a kilenchónapos sorkatonai szolgálatot, lehetővé teszi a katonák korrekt, alapos kiké pzését. Ehhez mi partnerek leszünk annyiban, amennyiben ez nem csökkenti a katonáknak már megadott, illetve e törvénytervezetben némileg korlátozott jogokat. Ebben kérem segítségüket, köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Póda Jenő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. PÓDA JENŐ (MDF) : Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr és Juhász képviselő ú r is utalt arra, hogy nincs más út, nincs más lehetőség, mint a szolgálati idő csökkentése, hiszen ha általában csökken a honvédség létszáma, akkor a szolgálati idő csökkentése nélkül nem fordulna meg minden korosztály, és nem lehet azt az alkotmányos külö nbségtételt felvállalni, hogy valakik bemennek katonának és valakik nem mennek - ez így van. Ez így van; az érvelés nem is itt hibádzik, hanem az alapfeltétel megválasztásában, hiszen semmi sem indokolja ezt - hacsak nem a rossz gazdaságpolitika következté ben kialakuló államháztartási problémák indokolják, hogy nincs pénz, amivel egy nagyobb hadsereget fönn lehetne tartani. Többször vitatkoztunk erről az elmúlt években, hogy természetesen nem cél nagyobb hadsereg fönntartása, de egy ország védelmi helyzetét nagyon sok tényező együttesen határozza meg. Ezek közül egy a hadsereg létszáma, egy másik a technikai eszközök szintje, egy harmadik a kiképzettség, egy negyedik a morál - és hosszasan lehetne ezeket a tényezőket sorolni.
