Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
45 Nyilvánvaló, hogy a tendencia, amely már tart tíz éve, vélhetően - ha a hadsereg fejlődik, sikerül a professzionális jelleget erősíten ie - talán még a későbbiekben tovább folytatódhat, nevezetesen: nem tartom kizártnak, hogy néhány esztendő múlva még ez a kilenc hónap is tovább csökkenjen. Mondják képviselőtársaink gyakorta, hogy jó, jó, hogy csökken a sorkatonai szolgálat, de ezalatt ne m lehet kiképezni a katonákat. Hiszen nincsenek meg a feltételek, hiszen a kiképzőbázisok még nem alakultak ki, hiszen a pénzügyi feltételek csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, és ezzel kapcsolatosan számos más érv is elhangzik. Mondom, kudarc aink is közösek lesznek, ha nem alakul ez rendesen. De én azt hiszem, semmi okunk az aggodalomra. Azért gondolom, hogy nincs okunk az aggodalomra, mert a kiképzőközpontok kialakítása nagyon gondos vizsgálat után elkezdődött, folyamatban van. Azért gondolom , hogy nem probléma ez a kérdés, mert a kiképzőközpontokban a kiképzők megszervezése folyik, folyamatban van, és hogyha a parlament áldását adja erre a döntésre, akkor elkezdődhet a kiképzés. Mondják sokan, és talán a kisördög is mondatja, hogy jó, jó, de ezek az emberek nem képesek arra, hogy kiképezzenek, hiszen a kiképzőket is ki kell képezni arra, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítőket kiképezzék. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az érv lehet, hogy igaz, de jelentem, ma is folyik kiképzés. Ma az o rszágban különböző helyeken, különböző apró alakulatoknál, szétszórtan folyik a kiképzés. Azt hiszem, hogyha a kiképzőbázisokba összpontosul a kiképzendők tömege, akkor tematikusan, határozottan lehet őket a sorkatonai szolgálatra felkészíteni. Nem kell ud vart seperniük általában, és nem az tartozik majd a kiképzés folyamatához - bár fontos, hogy rendet tartsanak a maguk körében , nem kell szolgálatot adniuk, mert az a dolguk, hogy ők kiképeztessenek, az a dolguk, hogy fölkészüljenek. Én azt hiszem, hogy ez a törvénytervezet erre ad lehetőséget, erre ad módot, és úgy gondolom, hogy közös erővel - és természetesen a kormány tevékenységével - ez megvalósítható. Nem hiszem, hogy ne lennének problémák az elején. Nem hiszem, hogy bizonyos értelemben ne találnán k majd kivetnivalót a munkában. De én azt hiszem, hogy az ilyen típusú átszervezés, mint általában az átszervezések és általában a kezdetek, nehezek. De el kell kezdeni, türelemmel, alapos felkészüléssel meg kell valósítani, és azt gondolom, hogy ebben a M agyar Honvédség tiszti állománya, tiszthelyettesi állománya és a leendő szerződéses katonák partnerek lesznek, és megfelelő módon fogják kiképezni a kollégáinkat. Gyakorta elhangzik kritikaként az is, hogy ma a szolgálati törvény túl liberális. Képviselőtá rsam és Mészáros képviselőtársam is elmondotta az imént, hogy néhány dologgal nem értenek egyet. Szeretném képviselőtársaim figyelmét fölhívni arra, hogy néhány hónappal ezelőtt fogadtunk el egy, a jelenlegi tervezetnél jóval liberálisabb törvényt, amely j óval többet enged meg, hiszen a jelenlegi már korlátozásokat takar, és úgy tűnik, hogy működik. Nem volt jelentősebb probléma, mi legalábbis nem tudunk erről, nem volt ok arra, hogy lényegileg ezen a törvényen változtassunk. Miért kellett mégis bizonyos ér telemben korlátozásokat alkalmazni az új törvénytervezetben? Egyszerűen azért, mert négy helyütt folyik majd az országban a kiképzés. A négy helyütt több ezer ember - köztük kistelepülés is - nyilvánvalóan nem mehet egyszerre ki, nem viseli el a rendszer, a lakosság, a környezet azt, hogy egyszerre tóduljon ki ezer katona. Én egy olyan helyen voltam annak idején katona, ahol az egész településen volt egy mozi, két szórakozóhely - ezt kicsit eufemisztikusan mondtam, mert akkoriban ezt másnak hívták , és ami kor havonta egyszer kimenőt kaptunk, akkor nem mindig mentünk ki. Vagy legalábbis nem gondoltuk úgy, hogy mindig ki kell mennünk, hiszen a környezet, az, amit az adott település biztosítani tud, nem volt alkalmas arra, hogy mi a kimenővel olyan módon és ol yan mértékben éljünk, mint amilyen módon és amilyen mértékben nekünk azt szánták. Azt hiszem, hogy a kistelepülésen a későbbiekben ez normalizálódni fog, be fog állni egy olyan rendszer, amikor a katona értelmét látja annak, hogy kimenjen, pihenjen, szórak ozzék, és lesz olyan,
