Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
44 az előterjesztést javítani. Reméljük, hogy észrevételeinket a kormánykoalíció támogatni fogja, és akkor mi sem fogunk a törvén yjavaslat támogatásától elzárkózni. Tesszük ezt abban a reményben, hogy a Magyar Honvédségben az idén befejeződik az átszervezés, stabilizálódik a hivatásos katonák anyagi és erkölcsi megbecsülése, és néhány év alatt eléri hadseregünk azt a technikai színv onalat, amelyet a kor és NATOtagságunk megkövetel. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Juhász Ferenc úr, Magyar Szocialista Párt; szólásra készül Gyuricza Béla úr, Fide sz. Megadom a szót Juhász Ferenc úrnak. (18.00) JUHÁSZ FERENC (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőként rendkívüli módon örülök annak, hogy ez a törvénytervezet vélhetően az első törvénytervezet lesz, amely a parlament na gy egyetértésével kerül elfogadásra. Csóti György a napirend előtti vitában elmondta, hogy arra kell törekedni, hogy a sikereink közösek legyenek, a kudarcaink is közösek - mondta ő , de én azt gondolom, hogy ebben a törvénytervezetben semmi nem rejlik, a mi kudarc élményét vetítené előre. Én azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet egy alaposan átgondolt, és államtitkár úr által, illetve az előttem szóló képviselő úr által kellőképpen megindokolt törvénytervezet. Tulajdonképpen ezt támasztja alá az a tény i s, hogy a honvédelmi bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, az önkormányzati bizottság egy tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslatot. Mi indokolja mégis azt, hogy szóljunk? Elsősorban az, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan több é szrevétel, több aggály fogalmazódott meg, amely arra érdemes, hogy az Országgyűlés szószékéről is megválaszolják, vagy legalábbis kísérletet tegyenek arra, hogy megválaszolják. Az első nagyon fontos elem - amely nem is istenigazából a törvényt magát érinti , hanem sokkal inkább a parlamenti patkó két oldalán ülők politikai csatározását jellemzi - nevezetesen az, hogy a kormánykoalíció ezt kampányfogásként használja. Megfogalmazzák ezt ellenzéki képviselőink, és azt kell nekik mondanom, hogy tulajdonképpen ré szben igazuk van - mondom: sikereink azonosak. Miért van igazuk? Azért van igazuk, mert a kormánykoalíció a programjában megfogalmazta nagyon régen ezt, és ez a megfogalmazás '94ben valóban bizonyos kampánycélokat is szolgá lt. De nem most, tisztelt képviselőtársaim! Nem arról van tehát szó, hogy a kormány valami hirtelen ötlettől vezérelve gondolt egy nagyot, és azt mondta, hogy: nosza, leendő sorkatonák, azok szülei, hozzátartozói, szavazzatok ránk, ennek fejében mi csökken tjük a sorkatonai szolgálatot. Nem erről volt szó, képviselőtársaim. Arról van szó, hogy a kormányprogramban megfogalmazódott: kisebb, ütőképesebb hadsereg. Államtitkár úr már utalt rá, én föltétlenül fontosnak tartom azért megemlíteni, hogy nincs más lehe tőség, mint a sorkatonai szolgálat idejének a csökkentése. Hiszen ha nem csökkentjük, miközben egyébként a hadsereg állománya csökken, létszáma csökken, akkor kiesnek korcsoportok, amelyek nem vesznek részt a kiképzésben, amelyek nem tanulják meg alapvetőe n a haza védelmét, nem tanulják meg, hogyan kell különböző fegyvereket, eszközöket kezelni. Azt hiszem, hogy ez igazságtalan volna azokkal szemben, akiknek pedig kötelezettségévé tesszük éppen az alkotmány okán, hogy sorkatonai szolgálatot teljesítsenek. Azt hiszem, ha körbenézünk Európában, akkor valamennyien látjuk azt, hogy a sorkatonai szolgálat ideje, illetve annak csökkenése általános tendencia; nem szocialista, liberális találmány, hanem Európában számos helyütt ez érzékelhető. Én csak egy dolgot em lítenék: Svédországban, amelyről köztudott, hogy nagyon komolyan adnak a katonai felkészítésre, például hét és fél hónap.
