Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
340 A következő csoportot a kötelező egészségbiztosítás keretében járulékfizetéssel megalapozott, a százszázalékos munkaképességcsökkenést el nem érő kategória képezi. Ez tehát 50től 99 százalékig terjedő munkakép ességcsökkenést jelent, ami a továbbiak folyamán már nem jelent rokkantságot, az ebbe a csoportba tartozók átmennek egy szociálisjáradékszerű ellátásba. Igen nagy kérdés most már az, hogy ez a kategória anyagilag mit fog takarni. Tudni kell, hogy ez a cs oport jelenleg is jelen van a szervezetben, ezek képezik a szociális, illetve azokat a járadékosokat, akik munkaképességcsökkenésükben nem érik el a 67 százalékot, de az 50 százalékot elérik, vagy azt meghaladják. Ez a csoport, amely jelen pillanatban az 50 százalékos rehabilitáltakból rekrutálódik, ebben a tervezetben 50től 99 százalékig fog terjedni. Itt nyilván a járadékszerű ellátás anyagi vonzatait sok körülmény fogja befolyásolni, de hogy végül is ezek a vonzatok mire lesznek elegendőek, az ma még teljesen kiszámíthatatlan. A reformtervező nyilván sokat vár ettől a reformtól a rokkantak számának visszaszorítása terén is. Ezzel kapcsolatosan azonban nagyon fontos tudnivaló, hogy jóllehet a leszázalékoltak száma minden bizonnyal meghaladja nemcsak az optimálist, nemcsak a reálist, de afelett is jelentős számú és nagyonnagyon megterhelő. Igaz, hogy a rokkantosítás fellazult vagy látszólag fellazult; igaz, hogy a munkanélküliség kezelésének helytelen technikája alakult ki ebben a kérdésben; igaz, hogy a kialakult helyzet sokszor a humánus döntések előtérbe hozatalát valósággal kikényszerítette, Magyarországon a rokkantszám elsősorban mégiscsak azért magas, mert ez a nép nagyon beteg. Ezt elfelejtve, egy másik szempontra koncentrálva és mindenáron az egés zség jelenlétére összpontosítva igen könnyen kialakul a szakmai bizonytalanság zsákutcája, melyről minden orvosszakértő tudja, hogy a szakma legveszedelmesebb vírusfertőzése. Az esetleges túlzott remények visszafogása érdekében szeretnék néhány adatot közö lni. Ezek az adatok jól rámutatnak arra, hogy a rokkantosítás fellazítása az orvosszakértői bizottságok részéről mennyire látszólagos. Tíz évvel ezelőtt a bizottságok elé kerülteknek mintegy 6070 százalékát nyilvánították rokkantnak. Napjainkban, amikor a megjelentek száma egyre sokasodik, az országos átlag 40 százalék, vagy az alatt marad. Azokat a bizottságokat, tisztelt Ház, ahol a rokkantosítás mértéke rendszeresen meghaladja a 40 százalékot, ma is szakmai felülvizsgálatnak vetik alá. (14.10) A 100 szá zalék 1es és 2es csoport rokkantszáma 67 százalékosokon belül viszont 20 százalék alatt marad, vagy legalábbis akörül mozog. Vagyis a még oly korszerű szemléletmódú megközelítéstől sem várható, hogy a rokkantosítás mértékét orvosszakmai szempontból számo ttevően mérsékelheti. Itt szó csak arról lehet, hogy távolról sem orvosszakmai szempontból a 67 százalékos rokkantaknak a legnagyobb részét járadékszerű ellátásra, azaz nyugdíjcsökkentésre ítéljük. Tisztelt Ház! Befejezésül és összefoglalva, mert látom, az időm lejárt: A benyújtott anyag legnagyobb értéke, hogy központi gondolata a rehabilitáció. Egyúttal a legnagyobb veszélye is ez, mert amennyiben a feltételeket elégséges szinten nem lesz képes megteremteni, a bevezetendő megszorítások elviselhetetlen erő vel fognak a beteg emberek nyakába szakadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni, mert jelzés a gépben eddig nem érkezett. Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a társadalombiztosításról szóló új nagy törvénycsomag vitájának vége felé egy olyan dologról sz eretnék beszélni, amit több alkalommal megemlítettem már.
