Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF):
339 különböző megközelítéseket, és a jövőben eszerint az optimista m egközelítés szerint a színház már nem félig üres lesz, hanem félig teli. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nem akarom alábecsülni a szemlélet módosítását, csak ismételten arra akarok rámutatni, hogy az újon nan várható már ma sem idegen a szakértői munkától. Például gondoljunk csak arra, hogy ma is minden egyes esetben, ahol nem száz százalék a munkaképességcsökkenés megállapítása, kötelező annak feltüntetése, hogy rehabilitálható, és kötelező a rehabilitálh atóság mellett azt is meghatározni, hogy milyen körben foglalkoztatható az illető. Hogy ezek a megállapítások sablonosak? Igen, de hát hogyne lennének sablonosak, tisztelt Ház, amikor száz kilométeres távolságban senki sem tud egyetlenegy olyan munkahelyet sem, amit tulajdonképpen ez a rehabilitált a rehabilitált állapotával el tudna foglalni. Arra akarok rámutatni, tisztelt Ház, hogy ennek az egész új szemléletnek, aminek nyilván nagy a jelentősége, hozadéka csak akkor lehet, ha minden egyes ilyen rehabili tálthoz egy megfelelő munkahelyet is mellé lehet tenni. Ellenkező esetben minden marad változatlanul, minden megfogalmazás sablonos lesz, és nyilvánvalóan az illető, akit rehabilitáltak, mindent el fog követni, hogy a rehabilitációs munkahelyét ne kelljen elfoglalnia. Ennek a törvénytervezetnek a lényege a rehabilitáció, erre épít. Múlhatatlan érdeme a tervezetnek, hogy a rehabilitáció során létre kívánja hozni a munkanélkülibiztosítás keretében a Munkaerőpiaci Alapot, mely jövedelemkiegészítő ellátást kív án biztosítani a rehabilitáció időszakára. A rehabilitációra épít ez a határozati javaslat, de ugyanakkor a valóságos rehabilitációnak nincsenek meg a feltételei, elemi dolgok hiányoznak. Rehabilitációs bázisintézmények kellenének, ahol a megmaradt képessé geket hasznosítani lehetne, a mozgássérültek számára olyan környezetet kellene teremteni - járdákon, gyalogátkelőhelyeken, épületbejáróknál, lifteknél és a többi , hogy el tudjanak jutni a munkahelyükre; vagyis aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket kel l biztosítani. És mi minden hiányzik! És minden, ami hiányzik, rengeteg pénzbe kerül, és ennek a pénzfedezetnek a nyomára se nagyon lehet bukkanni a beterjesztésben. Vagyis ez a javaslat, mely a rehabilitációra épít, egy olyan rehabilitációs intézményrends zerre számít, melynek kiépítéséhez nyilvánvalóan jelentős időre van még szükség. A Dunántúlon, ahol 45 százalékos munkanélküli ráta van, már működik - vagy most fog működni - néhány rehabilitációs bázisintézmény; de nyilván nem igazán ott van rá szükség, hanem például a Tiszántúlon, de félő, hogy ezek a kísérleti jellegű intézmények a 20 vagy 30 százalékos munkanélküliségi ráta okán eliszaposodnak, eldugulnak, és mint okulási cél sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Azért szűkebb hazámból, JászNag ykunSzolnok megyéből is hozok egy példát, ahol a Kunrehab Kft. Szolnokon 300 rehabilitáltnak ad munkát. De kérdezem én: hol van ez a szükséges igényekhez képest? A rehabilitáció másik oldala ugyanakkor azonnal érvényesíthető. '99. január 1jétől a rokkant osítás az új törvénynek és paragrafusoknak megfelelően fog megtörténni. Kérdezem én: készen áll hozzá mindaz az intézményrendszer, amire szükség lenne? Addigra ezek az intézményrendszerek el fognak készülni? Ha nem készülnek, hiányozni fognak? Nyilván igen . És kinek fog hiányozni, tisztelt Ház? Nyilvánvalóan a rehabilitáltaknak. Ami bizonyára megvalósul, az a következő lesz: a rehabilitációra épülő, megváltozott munkaképességűek és rokkantak új ellátó rendszerét ugyanis három elemből kívánják felépíteni. Az új rendszerben rokkantsági nyugdíjban a teljesen munkaképtelen, nem rehabilitálható személyek részesülnek - teszi így a javaslatot az indítvány. Világos, hogy azokat, akik a jelenlegi 100 százalékos, úgynevezett 2es rokkantsági csoportba soroltatnak - de akár az 1esbe is , akik tehát nem rehabilitálhatók, azokat a rehabilitáció egy évig nem fogja érdekelni, őket nem fogja érinteni, bár egy év múlva már lehet, hogy ők is belekerülnek a csapdahelyzetbe, és egy év múlva lehet, hogy munkaképességcsökkenésü ket nem fogják 100 százalékosnak találtatni.
