Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
335 vagy éppen a mellékleteknél , ahol érzékelhető volt, hogy talán túlmentek a z értelmezésben egy meghatározott mértéken. Kormányoldalról talán az volt érzékelhető, hogy eltúlozták, dramatizálták azt a valóban néhol nehezen értelmezhető szöveget. Összességében még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy a kormány nagyon nyitott a m ódosító indítványok benyújtása során. Szakmailag elfogadható módosító indítványokat természetesen méltányolni tudunk, és igyekszünk beépíteni, valamint arra törekedni, hogy ez végül is egy jó törvény legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ké t perce van még a Szocialista Pártnak. Megadom a szót Götzinger István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : A megváltozott munkaképességűek és a rokkantak társadalombiztosítási rendszere átalakításáról néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amiről itt még kevésbé volt szó. Működik egy háromfokozatú rendszer, amely elbírálja a munkaképességváltozást, illetve a rokkantságot. Ez a háromfokozatú rendszer önmagában megfelelő jogi garanciát biztosít arra, hogy az e setleges fórumok tévedéseit egy magasabb fórum és egy más összetételű testület korrigálja. Kétfokozatú az Országos Orvosszakértői Intézeten belül, tehát a társadalombiztosítási rendszeren belül működő elbíráló fórum, és a harmadik fokozat, azt hiszem, '88tól vagy '89től már a bírósági út igénybevételét is lehetővé teszi. Ezeknek a működése rendkívül elhúzódó. Egy megrokkant vagy megváltozott munkaképességű ember életéből esetenként nem hónapok, hanem évek olyan bizonytalanságban telnek el, hogy nem szület ik végleges döntés a sorsáról. Ennek társadalmi összköltsége szinte megbecsülhetetlen vagy felbecsülhetetlen. Képzeljük el azt az embert, aki a munkahelyén állandó bizonytalanságot jelent - ha még van munkája , akiről nem döntik el, hogy végül alkalmase a feladatra, a munkakör ellátására, mert a különböző fellebbezési fórumokat járja, és várja azt a bírósági határozatot, amely végül is eldönti, hogy munkaképes vagy nem! Ez egy olyan tortúra, hogy ha valaki addig nem volt rokkant, ebbe az elhúzódó eljárásb a rokkan bele, vagy pedig a munkahelyén okoz olyan sok problémát és a munkatársainak, vezetőinek okoz annyi megoldhatatlan problémát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , aminek - még egyszer mondom (Az elnök a csengő megkocogt atásával jelzi az időkeret leteltét.) - a társadalmi költségei szinte kiszámíthatatlanok. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Pusztai képviselő asszony mindenképpen utolsóként szeretne szerepelni a televízió előtt. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy képviselőcsoportjának van még egy perce, ezért megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem azért hagytam utoljára, hogy feltétlenül utolsó legyek, hanem azért hagytam magamnak időt, hogy legyen módon reagálni, elnök úr, azonban azt hiszem, hogy a megállapodásunkat mindenkinek be kell tartania. Ha én úgy vélem, hogy az időmet úgy osztom el, hogy legyen még módom reagálni, ha olyan megszólalás lesz, amelyikkel nem értek egyet, akkor az az én dolgom, és nem azért teszem, hogy utolsóként szerepeljek. Az egy másik kérdés, hogy a végén valóban maradt még egy percem. Erre valóban már csak annyit tudok mondani, hogy attól tartok, módosító indítványokkal sem lesz ebből a törvény ből már jó törvény, legfeljebb lényegesen jobb lesz, mint amit a kormány előkészített és benyújtott a parlament elé. Köszönöm a figyelmüket.
