Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
336 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársainknak még rengeteg idejük van reagálni az elhangzotta kra. Tájékoztatásképpen elmondom: az MSZPnek 57 perce, az SZDSZnek 28 perce, a Független Kisgazdapártnak 18 perce, a KDNP 17 perce, a Fidesznek 16 perce, az MDFnek 15 perce, az MDNPnek 13 perce van, és még a függetleneknek is rendelkezésére áll az Orsz ággyűlés által jóváhagyott időkeret. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván szólni ezeknek az időkereteknek a terhére. (Dr. Győriványi Sándor jelentkezik.) Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. (Közbeszólás: Ő is leadta írásban!) Győriványi Sándor képviselő úr is leadta írásban! DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy 9 óra óta itt várok már a felszólalásra - ez meglehetősen hosszú idő volt , és mivel emberek vagyunk, néha ki is kellett menni a teremből. Ennek következtében úgy gondolom, hogy itt tudnám folytatni mindazt, amit itt még el akarnék mondani. Az előbbi bevezetésben elmondtuk azt, hogy a T/4296. számú törvényjavaslat kásahegyéhez érkeztem el az előző három felszól alásom és 40 percem során, tehát már meglehetősen hosszú idő telt el ezekkel a felszólalásokkal. Ma a javaslatot olvasva világossá vált számomra, hogy minden magyar állampolgár kapcsolatba kerül majd ezzel a törvénycsomaggal. És milyenek lesznek ezek az in tézmények? Olyanok, amilyennek a pénzügyi kormányzat akarja, mert az egészségügy kérdése mint nagy elosztási rendszernek a kérdése - éppen úgy, ahogy az oktatásnál - döntő módon pénzügyi feltételektől is függ. A napokban az egyik napilapunk szociológus köz írója négy véleményt sorolt fel szellemesen - bár a négyre építve én kapásból legalább még tízet tudnék megemlíteni , és azt mondja, hogy az egészségügynek most van négy kulcsszava, és ennek a négy kulcsszónak a közös kulcsszava a félelem: félelem a felel ősségvállalástól, félelem a helyettesíthetőségtől, félelem a rendszer átláthatóságától és végül a presztízsveszteségtől. A törvény előterjesztői azonosak az 1993. évi - nemcsak az 1992. évi, hanem az 1993. évi - pénztártörvény kezdeményezőivel. Ezért az ön kéntes nyugdíjpénztárak - hogy ezzel kezdjük - elütő konstrukciója alig jöhetett szóba, mivel az már érvényben lévő elképzeléseket is minősített. Arról beszélünk a továbbiakban, csak végigsorolom leltárszerűen az egészségügy és az egészségbiztosítás döntő gondjait. (Akar László: Egészségügyről van szó!) Ha megvizsgáljuk a törvényjavaslat többékevésbé számszerűsíthető vagy könnyen áttekinthető részeit, akkor csak a gyakorlat válik bonyolultabbá. Tudniillik maga a törvény azért áttekinthető és jól látható, c sak a rá épülő gyakorlattal lesznek gondjaink és bajaink. Ezek alapján szeretnék néhány kérdésről beszélni. (13.50) Tekintettel arra, hogy most hetekig a nyugdíjkérdésekről beszéltünk, ne az egészségbiztosítás általános kérdéseivel kezdjük, hanem a nyugdíj pénztárakkal, ahol a legfontosabb bevételeket a pénztártagok kötelező befizetései képezik. A tagdíj alapja a társadalombiztosítás és a magánnyugdíjellátásra jogosultságról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben meghatározott nyugdíjjárulé kalap. A tagdíj mértékét a javaslat bevezetésekor a nyugdíjjárulékalap 6 százalékban, 2000. január 1jétől pedig 8 százalékban határozza meg. A javaslat szerint lehetőség lesz arra, hogy a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásával munkavállalója tag díját, továbbá a pénztártag a saját tagdíját a tagdíjalap mértékének 10 százalékáig kiegészíthesse. A munkáltató kötelezettségvállalása azonban csak minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozhat.
