Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LEITNER GÁBOR (KDNP):
294 szociális, gazdasági, politikai hatásai, illetve a javaslat végrehajtása milyen pénzügyi, emberi, intézményi s a többi erőforrá sokat igényel. E törvény előkészítése során az előterjesztő - vagyis a kormány - az előbb említett szempontokat figyelmen kívül hagyta, pedig azok széles körű és megalapozott hatástanulmányait előírja az államháztartási törvény. Ezzel szemben megalapozatla n vádak találhatók benne, amelyeknek szakmai és finanszírozási alapjuk nem létezik. Az új törvényjavaslat az egészségügyi ellátórendszer működőképességének szükséges megőrzése érdekében nem hoz alapvetően érdemi változásokat. A törvénytervezet elsősorban a z új szabályozási technikák kialakítására helyezi a fő hangsúlyt, nem veszi figyelembe a gazdaság teherbíró képességét és a lakosság katasztrofális anyagi és egészségügyi helyzetét. Bár jól tudjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszer működőképessége és fej lettsége jelentős mértékben felelős a lakosság egészségi állapotáért, a hazai és a nemzetközi tapasztalatok megerősítik azt az ismert tényt, hogy az egészségügyi szolgáltatások hozzáférésében tapasztalható egyenlőség és a lakosság egészségi állapota között jelentős összefüggés van. Miután a magyar lakosság egészségi állapotának szenzitív mutatói az ország gazdasági teljesítményéhez és geopolitikai helyzetéhez képest is igen rosszak, így az egészségügyi ellátásoknak csak az olyan átalakítása megengedhető, am ely nem rontja tovább a lakosság amúgy is rossz egészségi állapotát. Sajnos, az előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket a kritériumokat és célokat meg sem közelíti. Látni kell, hogy a törvénytervezet előírása szerint a magyar egészségügyi kiadásokban az egés zségügyi magánkiadások 15 százalékos aránya megközelíti, illetve egyes esetekben eléri a fejlett országokban tapasztalt átlagot, így a terhek általános, lényeges fokozása a lakosság jövedelemviszonyai, valamint az egészségügyi szükségletek és a személyes j övedelempozíció fordított arányossága miatt nem megengedhető. A lakossági magánkiadások fokozását a lakosság egészségi állapotának további veszélyeztetése nélkül felelős - és állítólag szociálisan érzékeny - kormány nem tarthatja elfogadhatónak. A törvényt ervezet az ellátórendszer számára nem teremti meg a jobban szabályozott, kiszámíthatóbb és garantált viszonyokat. A törvényjavaslat nem igazodik az egészségügy szerkezeti átalakítási szükségszerűségeihez, és a fekvőbetegellátási kapacitások további szűkít ésével jogilag is törvényesíti a várólista intézményét. A tervezet nem teszi egyértelműbbé a finanszírozó és az ellátók szerződéses kapcsolatát, és nem pontosítja a finanszírozó ellenőrzési lehetőségeit és kötelességeit. Kik lesznek a teherviselők? A jelen törvénytervezet nem rendezi át a teherviselők között kialakult, a magyar lakosság számára rendkívül kedvezőtlen arányokat. A gazdasági szükségszerűségekre és a nemzetközi tendenciákra hivatkozva radikálisan növeli a hozzájárulási kötelezettségeket, a lako ssági magánkiadásokat. Pedig Horn Gyula miniszterelnök úr Tolna megyében, idén május 25én először - és azóta még számos fórumon - megerősítette, és szentül megígérte, hogy a választásokig nem kell újabb megszorító intézkedésre számítaniuk a magyar állampo lgároknak. Erre itt ez a törvényjavaslat, amely azonnal megcáfolja ezeket a kijelentéseit, ígéreteit. A számtalan megszorító intézkedés ugyanis egyrészt beszűkíti az ellátáshoz jutást, másrészt olyan esetekben is részleges térítési díjat vezet be, amikor a z ellátás eddig térítésmentesen járt. Ennyit ér egy miniszterelnöki kijelentés, ígéret? A törvényjavaslat gyakorlatilag egy az egyben átmenti az 1975. évi II. törvény szabályait, azért, hogy minimális pontosítás után elkezdhessen kotorászni az állampolgáro k zsebében. A népjóléti miniszter - mint a pénzügyminiszter hű alattvalója - teljesíti a kirótt feladatot, megteremti a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok az abnormálisan magas járulékteher mellett az ellátások igénybevételekor még számtalan formában és jelentős mértékben fizessenek a szolgáltatásokért. Kőkemény fiskális érdekek hazug szakmai burokban - ez a törvényjavaslat rövid összefoglalása. Mert mi történik itt? Jelentősen beszűkül a szabad orvos- és kórházválasztás, mert csak az engedheti majd e zt meg magának a járóbeteg- és a fekvőbetegellátásban, akinek lesz erre elegendő pénze. Tovább tart a magyar társadalom polarizálódása - a tehetősebbek külön szobában, akár ötcsillagos ellátást is kaphatnak majd? Akinek lesz pénze, az megvásárolhatja magá nak a népjóléti
