Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
248 Mindez megfelelő hitelek, kellő állami és társadalmi támogatás nélkül önmagában sem diadalmenet. Ilyen körülmények között úgy tenni, mintha minden rendben volna, és olyan törvényt tervbe venni, melynek bevezetése rendezett körülmények közt is kisebb földrengéssel érne fel, arról tanúskodik, hogy az előterjesztőknek nincs pontos fogalmuk a köznapok történéseiről, a való élet tényeiről, és minden erejükkel és idegszálukkal csak arra koncentrálnak, hogyan és miből lehetne újab b állami bevételhez jutni. Nem tudomásul venni, hogy nincs helytől, időtől és körülményektől független jogalkotás, és hogy a körülmények még korántsem értek meg ilyen törvény bevezetésére, a lehető legszubjektivistább, legvoluntaristább magatartás, melynek párját legfeljebb csak a szovjet érában, idehaza az állampárti időkben találni. Nem hangulatkeltés részemről, csupán a várható fejlemények előrejelzése, ha bátorkodom kijelenteni, hogy a törvény társadalmi fogadtatása a lehető legrosszabb lesz, és a tervb e vett intézkedések változatlan formában történő kihirdetése ellenállást, sztrájkokat és minden korábbinál erőteljesebb és szenvedélyesebb tiltakozást fog kiváltani. Minden hozzáértő tudja, hogy a falu és a mezőváros - röviden: a vidék - felemelkedése dönt ő mértékben függ attól, milyen mértékben törnek utat maguknak a falvak és a mezővárosok gazdaságában az úgynevezett intenzív kultúrák, azok a termelési ágak tehát, amelyeknek sikeres viteléhez már korántsem elég a család ereje, hanem alkalmilag, hosszabbr övidebb időre idegen munkaerőt kell alkalmazniuk. Így indulhat el a gazda a jólét és a boldogulás útján, másfelől viszont így nyílhat munkalehetőség azok számára is, akik most kocsmákban féldeci és sör társaságában lesik a jószerencsét. Ez ugyanis a falusi munkanélküliség felszámolásának, de legalábbis tetemes csökkentésének természetes útja. Egy ugyanazon folyamat két oldaláról van tehát szó. Mindez, tudniillik az intenzív kultúrák megalapozása viszont óriási tőkét igényel. Ilyen körülmények közt az, hogy közteherjegy elnevezés alatt újabb terhet kívánnak sózni a kistermelő, a gazda nyakába, nem egyéb, mint új csatornát nyitni arra, hogy a falutól elvonják a tőkét, ami a lehető legnagyobb mértékben káros, mivel a józan ész szavára hallgatva nem elvonni, han em adni kellene. Igazi öngyilkos, bátran merem kijelenteni, népellenes intézkedés, amely - még egyszer a lehető legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozva - a helyzet teljes félreértéséről, egyoldalú értékeléséről tanúskodik! Ma, amikor a kistermelő a kezdet nehé zségeivel küzd, amikor rendkívül drága a termelés, amikor hiányoznak a hosszú lejáratú, azaz az olcsó hitelek, amikor óriási, sokszor leküzdhetetlen gond az értékesítés, és elképesztően alacsony, sőt igen sokszor nincs is jövedelmezőség, az alkalmi munka i génybevételét adóztatni, a gazda számára új kiadásokat előírni hajmeresztő elképzelés, melynek következményei beláthatatlanok; olyan, amilyet csak teljesen behatárolt doktrinerek találhatnak ki, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy miben és hogyan él az orszá g. Állandóan halljuk, hogy nálunk a nyugathoz viszonyítva olcsó a munkaerő. Lehet, sőt biztos, hogy így van, nem ellenőriztem. Ám ami így felületesen hasonlítgatva igaz, egyáltalán nem biztos, hogy megállja a helyét, ha belső viszonyainkból indulunk ki, ha sui generis vizsgáljuk a dolgokat, nevezetesen: ha a magyar kistermelő lehetőségeihez, zsebéhez és pénztárcájához mérjük az itt uralkodó viszonyokat, tekintjük át az árlistát. (21.00) És erre tekintve a gazdák, illetve a kistermelők véleménye alapján hatá rozottan kell leszögeznem, hogy ebben a vonatkozásban sem rózsás a helyzet, enyhén szólva is túlzás olcsóságról beszélni. ÉszakSzabolcsból, Záhony térségéből származó tájékoztatás szerint jelenleg 1000 forint a napszám, amihez mint kötelező természetbeni juttatás járul a reggeli: rántotta, sült szalonna tojással vagy felvágott, kenyér, előtte a féldeci, utána a feketekávé; délben az ebéd: tehát leves, töltött káposzta, pörkölt vagy más, magyar ízlésnek megfelelő tartalmas étel, utána és napközben a sör. (K özbeszólások: Ne! Meghalok az éhségtől! - Derültség!) Gazdák és háziasszonyok számítása szerint mindez személyenként 5600 forint pluszt tesz ki. Aki megértette az elmondottakat, illetve akár csak egyszer is végiggondolta, hogy a mezőgazdasági kistermelők gyarapodása és a falusi nincstelen, az agrárproletár munkához juttatása -
