Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
249 mint fentebb is hangsúlyoztam - egyugyanazon folyamat két oldala, csak megrökönyödve és elhűlve veheti tudomásul, hogy a kormány nemcsak hogy semmibe veszi, hogy a falusi gazda végre munkát tud adni, hanem azt az úgynevezett közteherjegy bevezetésével még adóztatni is akarja, holott nem adóztatni, illeték alá helyezni, hanem támogatni kellene, mivel falun a legnyomasztóbb és a legreménytelenebb a munkanélküliek helyzete, minthogy új m unkahelyet létrehozni falun, illetve éppen a mezőgazdaságban a legnehezebb. Azt adóztatni tehát, aki munkahelyet, munkalehetőséget teremt, eléggé el nem marasztalható, sőt cseppet sem okos megoldás. Mert igenis felháborító, sőt vérforraló a közteherjegy na pi 600 forinttól 1800 forintig tervbe vett összege! Igenis meg kell kérdeznem tehát, még ha sértő is: kivane a hatra, aki kitalálta ezeket az összegeket? Mert ha mindent felszámítunk, akár 4000 forintra, sőt afölé is fölmehet a napszám ára. Ki fog így ter melni, napszámosokat fogadni?! Nem hiszem, hogy díjazható, "zseniális" találmány volna hát az úgynevezett közteherjegy, és hogy célravezető lehetne az ilyen eszközt alkalmazó gazdaságpolitika. Nem kell jósnak lenni hozzá, de ilyen módszerekkel sohasem fogj uk elérni a kapitalizmus magyarországi felvirágoztatását. (Zaj.) Akkor sem jutunk lényegesen más eredményre, ha a munkavállaló, az agrárproletár oldaláról nézzük a dolgot. A törvényjavaslat 2. § (2) bekezdése szerint ugyanis a munkavállaló évi 120 napot tö lthet alkalmi munkában. Csak emlékeztetnék, hogy 1945 előtt, a hárommillió koldus Magyarországában egyetlen tőkésnek vagy földbirtokosnak sem jutott volna eszébe, hogy 120 napra korlátozza azok munkalehetőségét, akiknek jólétét köszönhette. (Juhász Pál: Cs ak akkor már nem nevezik alkalmi munkásnak! - Derültség.) Azt sem értem, miért kell az alkalmi munkavállalói könyv kiadását a megyei, fővárosi munkaügyi központ hatáskörébe tenni. Miért kell a falusi nincstelent arra kényszeríteni, hogy a könyv kiváltásáé rt 60100 kilométer, esetleg nagyobb távolságra kelljen utaznia? Felfogásom szerint az alkalmi munka és az alkalmi munkavállalás tipikusan is helyi ügy, és ezt helyben, az önkormányzatnál a legcélszerűbb intézni, mint ahogy a helyi ügyek nagy általánosságb an is rájuk tartoznak. Az sem fér a fejembe, miért lehet csak az a tisztamunka, amit a kormány is adóztat, amiről a kormány is leszedi a sápot. Nem tudom, hogy a hallatlan pénzsóvárságon és a bevételek iránti farkasétvágyon kívül mi ad jogot az államnak, h ogy mindenbe beleüsse az orrát, és hogy valamiféle evilági purgatórium szerepét töltse be, öltse magára. A jogállam ugyanis ezen az úton haladva országos méretű börtönné fog változni, amihez képest a letűnt diktatúra is paradicsomnak, a szabadság hazájának fog tűnni. Joggal hozható fel itt, hogy a magyar államfők 1945 előtt, királyaink is és Horthy Miklós kormányzó is arra tettek esküt, hogy több más mellett az ország jó szokásait is tiszteletben tartják, illetve megtartják. Miért lenne hát elítélendő, ha a falu és a kisvárosok világában más elbírálás alá esik a napszámos és általában az úgynevezett alkalmi munka, mint az egész éven át folyamatosan, állandó alkalmazásban végzett bérmunka? A mondottak után nem kell külön hangsúlyozni, hogy a munkáltató a legc sekélyebb mértékben sem érdekelt a tervezetben található előírások megtartásában. Egyszerűen nem, mert ellenkezik a hagyománnyal, a szokásokkal, a józan ésszel, a kistermelő legalapvetőbb érdekeivel, jelenlegi helyzetével. A kistermelő már nem bírja el azo kat a terheket, amiket a közteherjegy bevezetésével akarnak rárakni. Ez ugyanis már minden józan mértéken túl van. Így eleve arra kényszerül, hogy ott és úgy játssza ki, ahol és ahogy tudja, illetve módja van rá. És ha már itt tartunk, teljesen jogos felte nni a kérdést: miféle etikája, erkölcsi mértéke van annak a törvénytervezetnek, melynek bevezetése eleve csalásra, hazudozásra, kijátszásra, ravaszságra inspirálja a népet? Egy 1100 éve keresztény államban mindez csak elítélendő lehet. Oh tempora, oh mores !
