Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP):
144 Ettől a törvénytől azt is várjuk, hogy jelentős mértékben javuljon a nyugdíjjárulék befizetésében való érdekeltség. A tervezet a jelenleginél jobban motiválja az állampolgárokat a járulékfizetésre, hisz mindenki számára világossá teszi azt a kapcsolatot, ami a befizetett járulék és a jövőbeni nyugdíj között fennáll. Remélem, ezzel együtt megszünteti a munkaadók és a munkavállalók közös érdekeltségét a járulékfizetési kötelezettség alóli kibúvásban, vagy éppen a papíron minimálbéren való foglalkoztatásban. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a reformcsomag megvalósítása során az eddig megszerzett jogosultságok nem vesznek el . Ez nagyon fontos az úgynevezett átmeneti időszakban, elsősorban azok számára, akiknek nincs lehetőségük a választásra. Jelentős pontja a törvénytervezetnek az özvegyi nyugdíjrendszer korszerűsítése, szabályozása. Véleményem szerint ennek a kérdésnek a re ndezése egy eddigi igazságtalanságot fog megszüntetni, amit saját körzetemben is nap mint nap tapasztalok, hisz az érvényben levő özvegyi nyugdíjrendszerünk a valamikori egykeresős családmodellre épült, semmiféle biztosítási logikát, semmilyen szolidaritás i elvet nem tükrözött. (11.50) A törvénytervezetben javasolt leglényegesebb változás azt jelenti, hogy az állandó özvegyi ellátás korlátozás nélkül megilleti a saját jogon öregségi, illetve rokkantsági nyugellátásban részesülő özvegyeket is. Valamennyien t udjuk, hogy a nyugdíjasok között is az egyedülállók, az özvegyek vannak a legnehezebb helyzetben. Elég teher lelkileg is egyedül maradni, hát még megbirkózni az akármilyen kicsi és takarékos, de önálló háztartás fenntartásával. Úgy gondolom, hogy a társada lom, az állam erkölcsi kötelessége, hogy ezt a helyzetet ne csak segélyekkel, hanem a házastárs által szerzett jog bizonyos elvi elismerése alapján a lehetőségekhez képest próbálja korrigálni. Ennek megfelelően az özvegyi nyugdíjrendszer leglényegesebb vál tozása az lesz, hogy 1998. január 1jétől a nyugdíjbiztosító az eddigiekkel ellentétben a saját jogú nyugdíj mellett korlátozás nélkül fogja folyósítani az özvegyi nyugdíjat is. Ezek a változá sok nem mindenkire lesznek azonos hatással, hisz az érintetteknek három nagy csoportja van. Az egyik a jelenlegi nyugdíjas, a másik a még nem nyugdíjas özvegy, a harmadik csoportba pedig azok sorolandók majd sajnos, akik '97. december 31. után fognak megöz vegyülni. Itt hadd térjek ki az előttem szólókra, akik azt mondták, hogy csak vesztesei lesznek. Ugyanis a jelenlegi nyugdíjasok, illetve akik '97. december 31éig jogosulttá válnak, minden esetben választhatják azt, hogy a továbbiakban is a jelenlegi ellá tást biztosítsák nekik, tehát semmiképpen sem kerülnek rosszabb helyzetbe, azonban sokan kerülhetnek jóval kedvezőbb helyzetbe. A második csoportba tartozók, a még nem nyugdíjas özvegyek ugyanilyen választási lehetőséggel rendelkeznek a jogosultság bekövet keztekor, mint a már most nyugdíjasok. A '98. január 1jétől megözvegyülők egy évig kapják az 50 százalékos ideiglenes özvegyi nyugdíjat. Ezt követően az özvegy csak akkor kaphatja meg a 20 százalék özvegyi ellátást, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, illetv e rokkanttá válik, vagy ha két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik. Sajnos egy réteg, és ebben egyetértek Rusznák kollégámmal, a január 1jétől megözvegyülők közül egyértelműen rosszul jár, mégpedig azok, akik saját nyugdíjra nem szerezt ek jogot, így a törvény értelmében az eddigi 50 százalék helyett csak 20 százalék ellátást fognak kapni. Ennek a rétegnek az ellátásáról, megélhetéséről viszont a szociális ellátó rendszernek kell gondoskodni, amíg nem lesznek jogosultak az időskori járulé kra. Remélhetőleg ők sem lesznek vesztesei ennek a nyugdíjtörvénynek. Mindezeken túl szeretném azonban egy módosításra ösztönözni képviselőtársaimat. Nem tartom szerencsésnek kimondani a 15 éves feléledési időt, hiszen azok, akik még régebben özvegyültek m eg, az esetek nagy többségében maguk is igen kis nyugellátásban részesülnek, és bizony nagy szükségük lenne a kiegészítésre. Hogy ez mekkora összeg és hogy megoldhatóe, arra még talán van lehetőség utánanézni, módosító indítványomban erre próbálok utalni. Mert igaza van annak a húsz éve özvegy asszonynak, akinek levelét itt tartom a kezemben és a következőket írja: lehete, szabade azonos balsorsú embereket megosztani, lehete a rászorultságot években mérni?
