Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
102 Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy minden visszatekintő felelős magyar politikus, sőt közember i s azonosan ítéli meg a német kitelepítés ügyét. De legyen szabad történészként felhívni a figyelmet, hogy Magyarország ebben az időszakban nem rendelkezett állami teljes szuverenitással, és arra is, hogy a potsdami értekezlet idevonatkozó rendelkezése kötelezte is Magyarországot kitelepítési akcióra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabad György frakcióveze tőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Néppárt részéről, "Mi lesz a vidékkel értelmiség híján?" címmel. Megadom a szót dr. Szabad György frakcióvezetőhelyettesnek. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz egy napirend előtti f elszólalás címében pontosan jelezni mindazt, amiről beszélni szeretne az ember. A Magyar Demokrata Néppárt előtt nem ismeretlen az a körülmény, amit statisztika és közvetlen tapasztalat egyaránt igazol, hogy a vidéken - különösen az ország északi és keleti területein, de mindenütt az országban, főként a kistelepüléseken - aggasztóan fogy az értelmiség. Ennek okai és tényei széleskörűen felismerhetők. De ha nem lennének azok, a Batthyány Professzori Kör elnevezésű testület legutóbbi tanácskozása igen nagy ha tározottsággal hívta föl a figyelmet erre, és számunkra is meglepetést jelzően a jelen lévő polgármesterek, a kistelepülések polgármesterei gondjaik között első helyre sorolták azt, hogy különösen a falvakból lassan távozik az értelmiség, illetve alig van utánpótlása. (8.40) A magyar társadalom problematikájának mélyébe vágó kérdés ez. Én most csak két mozzanattal szeretnék foglalkozni, amit kiemelek a meghatározók sorából, mégpedig azért, mert úgy érzem, a kormánynak lehetősége van arra, hogy most, a költs égvetési munkálatok idején tegyen is valamit, talán kezdő lépést ennek az óriási problémának az orvoslására. Az egyik kérdés - talán ebben az összefüggésben meglepetést okoz - a kollégiumokkal, a másik kérdés a jövedelemadóval kapcsolatos. A kollégiumokkal kapcsolatban utalni szeretnék - ami már volt a Ház előtt Pokorni Zoltán fideszes kollegánk előterjesztésében - a nagytétényi kollégium ügyére, de a kollégiumok ügye általában is a lehető legsürgősebben megoldandó kérdés, hiszen túlmutat önmagán. A kollégi umi kérdés úgy függ össze a vidéki értelmiség gyarapodásának vagy fogyásának, az utánpótlás biztosításának kérdésével, hogy a statisztikai adatok szerint 90 százalék felett vidéki diákokról van szó. Ha a vidéki diák számára tanulmányai idején nem biztosíto tt a kollégiumi hely vagy azt elbírható anyagi erőfeszítéssel pótló szállás és némiképpen az ellátás, még inkább csökkenni fog az amúgy sem kedvező trend, hogy az összes hallgatók arányában tovább csökken a vidékiek hányada, és leginkább a falvakból, a kis településekről származóké. Olyan kérdés ez, amely elől nem bújhat el sem kormány, sem ellenzék, de a kormány kezében van most a ceruza, hogy erről nagyon komolyan, a legfontosabb stratégiai ágazatot megillető komolysággal és határozottsággal készítsen elő kedvező döntést a költségvetési munkálatok során. A másik, amire röviden szeretnék utalni - mert múlik az idő : a finn példát idézem. Finnországban a rendkívül nehéz éghajlati s a többi viszonyok között, különösen a Lappföldön, de más övezetekben is pótlé kot kap az az értelmiségi tanár, orvos és így tovább, aki ott missziós feladatot vállal. Én határozottan javaslom a kormánynak, hogy a költségvetés előkészítésekor néhány százalékos pótlékkal, legalábbis a legrosszabb övezetek tekintetében, és feltétlenül a kis lélekszámú községbe
