Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Lennart Meri, az Észt Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - LENNART MERI, az Észt Köztársaság elnökének
3252 megjelent verseket iskolatársam és padszomszédom, Eino Tamberg fedezte fel magának. A tartui egyetemen úgy énekeltük a Petőfi verseire írt dalokat, mint saját egyetemista nótáinkat. A tragikus 1956os évben a hallgatóság felállt a teremben, amikor a híres énekes, Tiit Kuusik a hallgatóság szemébe mondta a költő esküjét, hogy a magyarok rabok tovább nem lesznek. A pesszimisták ebben csak a szűk értelmiségi réteg meddő játékát látják. A pesszimist ák tévednek. A brezsnyevi időben megjelent Edgar Rajandi könyve, a "Statisztika az észt utónevek előfordulásának gyakoriságáról" arról tanúskodik, hogy 1956 végén, valamint az 1957es évben a magyar eredetű utónevek népszerűségét mutató görbék meredeken em elkedtek felfelé. Mi lehet szebb, mint az észt nép spontán szavazása Magyarország mellett, melyet újszülött fiainak és lányainak révén valósított meg? Többet nem tudtunk tenni, de kevesebbet sem lehetett. A második ok, amely miatt a kultúrát szóba hoztam: az írók korszaka a politikában lejárt. A szép metaforák és a sokatmondó szimbólumok ideje véget ért. Most a rutinmunka következik. Most a párbeszédet egyszerű és becsületes nyelven kell folytatni a világgal, Európával és mindenekelőtt saját népünkkel, és m eg kell magyarázni, miért lépnek országaink az Európai Unióba és a NATOba. Közös tapasztalataink vannak a totalitárius múltról és ebből adódik közös jövőképünk is. A brüsszeli hivatalnokok fülében beszédeink bizonyára közel egyformán hangzanak. Ahogy Gönc z elnök úr tavaly Észtországban mondta, és ma reggeli tanácskozásunk folyamán megismételte: Magyarország és Észtország politikai partnerek, stratégiai céljaink közösek, szeretnénk biztosítani országaink biztonságát, a békét egész Európában, az Európai Unió és a NATO teljes jogú tagjaként. Sajnos, még mindig bizonyítanunk kell Brüsszelben a második világháború következményei teljes felszámolásának a szükségességét. Sokaknak ez az icipici kisállam furcsa anakronizmusának tűnhet. Pedig ez nem anakronizmus. Év századunk két világháború tanúja volt. Mind a kettő Európában tört ki, mind a kettő ugyanazon a tengely mentén. A második világháború számos oka közül egyre hívom fel a figyelmüket, amely Európát arra figyelmezteti, hogy a történelem tanulságait komolyabba n venni, éspedig: apáink nemzedékének és részben a mi nemzedékünknek a nagy háborúja azért tört ki, mert az előző háború következményeit nem számolták fel. Ez látszólag egy ördögi kör; minden háború új háborút szül, amiatt, hogy az előző háború következmén yeit nem számolták fel. Észtország és Magyarország elegendő morális erővel rendelkezett ahhoz, hogy ebből az ördögi körből kitörjön. Alkalmazkodtunk az új országhatárokból adódó új helyzetekhez. Országaink a szomszédaikhoz fűződő viszony és a nemzeti kiseb bségekkel való bánásmód területén jó szándékukat nyilvánították ki. Örülök annak, hogy Magyarország és Észtország egyaránt morális erőt mutatott fel ahhoz, hogy a múlt árnyékaitól megszabaduljon. Magyarország az elmúlt év szeptemberében kötött szerződést R omániával, ez a kolozsvári magyaroknak és a Békésmegyei románoknak biztonságérzetet ad és példát mutat egész Európának. Észtországban még nem ismerik az Oroszországgal való határszerződés megkötésének időpontját, de részünkről ez akár a holnapi nap is leh etne, mert a szerződés készen áll, a határon az észt és orosz határőrök kifogástalanul együttműködnek és a jószomszédi viszony alapját leraktuk. Tulajdonképpen a jószomszédi viszony alapjait már 1925ben lerakták, amikor Észtország elfogadta az első kultur ális autonómiatörvényt Európában. Ha valakinek voltak még kételyei Észtország jelenét illetően, ezek eloszlottak akkor, amikor 1997. január 30án az Európa Tanács Parlamentjének Közgyűlése határozatot hozott, hogy be kell fejezni Észtországban az emberi j ogok betartásának megfigyelését. Erre az időre az Észtországban tartózkodó tizenhat független megfigyelő jelentései elkészültek. A megfigyelők kivétel nélkül azt bizonyították, hogy Észtországban az emberi jogok megsértése nem fordul elő, hogy Észtország p éldát mutathat Európának. A legjobb motiváció az integrálódáshoz kétségtelenül az, amikor egy ország nemcsak az emberi jogokat biztosítja, hanem gazdasági és biztonsági értelemben is emberhez méltó életkörülmé nyeket teremt. Magyarország és Észtország nem csupán azért törekszik az Európai Unióba és a NATOba, hogy a "hibákat kijavítsa". Szeretnénk ugyanazokból a célokból kifolyólag csatlakozni ezekhez a
