Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Lennart Meri, az Észt Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - LENNART MERI, az Észt Köztársaság elnökének
3253 szervezetekhez, amelyek miatt annak idején hat európai orsz ág eldöntötte, hogy szövetségre lépnek egymással a gazdaságot fejlesztő közös piac és a konfliktusok már csirájában történő elfojtása céljából. Sem Magyarországnak, sem Észtországnak nem volt lehetősége arra, hogy az Európai Uniót megalapító országok közé kerüljön. De ez még nem jelenti azt, hogy most valamilyen különleges státuszt igényelnénk magunknak. Röviden: Európa egyesülése az én szememben nem valamilyen házassági technika. Az egyesülés az én szememben Európa elfogadását jelenti az észtek politikai é s kulturális identitásának részeként. Ezt az identitást Észtország polgárai készek megőrizni és tovább mélyíteni a mi egyre színesebbé váló világunkban. Nincs szükségünk olyan engedményekre, amelyek felhígítanák az Európai Unió lényegét, és azt a sok erőtl en világszervezethez hasonlóvá alakítanák. Nem követelünk a szenvedéseinkért előjogokat és nem akarunk ingyenélőkként csatlakozni. Nyugat- és KeletEurópa érdeke egyaránt az, hogy az Európai Unió és a NATO bővítése ezeknek a szervezeteknek megerősödéséve, nem pedig a meggyengülésével jár együtt. Az Európai Unió az új csatlakozó tagok részére kemény követelményrendszert állított fel. Nincs fontosabb annál, hogy a kihirdetett objektív kritériumoknak egyenként megfeleljünk, és nemcsak absztrakt módon. Az észt nép és az észt állam hősies munkát végzett gazdasági reformjaival. Gazdaságpolitikai prioritásként nyitott és stabil gazdasági környezetet biztosítottunk, hogy egyformán biztonságos és jövedelmező legyen a hazai és külföldi cégek működése. Az áru- és a tők emozgás korlátozásának teljes felszámolása hozzásegítette Észtországot ahhoz, hogy újra egyesülni tudjon a világgazdasággal. Megtörtént a teljes fordulat a keleti piacokról az Európai Unió felé, amelynek tagországaival jelenleg az észt kereskedelem több mi nt 50 százaléka bonyolódik le. Az öt évvel ezelőtt megvalósított pénzreform az észt nemzeti valutát - az észt koronát - 1:8 arányba összekapcsolta a német márkával és ez mind a mai napig fennáll. Az állami vállalatok gyors és határozott privatizálása a ném et Treuhand privatizációs modellje szerint megalapozta az életerős magánszektort, amely a jelenlegi termelés több mint kétharmadát adja. A gazdasági reformok értékelésénél sajátos mutatónak számít a külföldi tőkebefektetések aránya, és örömmel közölhetem, hogy Észtország, ugyanúgy mint Magyarország, ezen a téren sikeresnek bizonyult. Az utóbbi öt év alatt Észtországban befektetett külföldi tőkének, amelynek volumene több éven át az össztermelés mintegy tíz százalékát adta, lényeges szerepe volt az észt gazd aság rekonstrukciójában. Az EBRD közelmúltbeli elemzése szerint Észtország szilárdan tartja helyét a reformországok első sorában. Mi már most teljesítjük az Európai Unió több törvényhozási és gazdasági feltételét. Az EBRD értékelése szerint Észtország az e gyik a leggyorsabb és legsikeresebb a reformországok között. Németország és Franciaország Észtországban most potenciális partnert talál az EMU (European Monetarian Union Európai Monetári Unió) keretében is, mivel a négy kritérium közül Észtország jelenleg hármat teljesít. Észtország gazdasági döntéseit úgy hozta meg, ahogy meghozta a határszerződésre, valamint más nemzetiségűek integrálására vonatkozó politikai döntéseket is. Most az Európa Unión van a sor, hogy határozottságot mutasson. A belépésre pályázó országok felkészültségére vonatkozó értékelések készen állnak és - minek titkolni - a folyosókon már az első körben bejutó országok nevei is elhangzanak. Elérkezett a választás ideje. De minek az alapján válasszunk? Az objektív kritériumokhoz a politikai döntés is párosul, és kiderül, hogy a nagyrabecsült választási szabadság súlyos teherként nehezedik a döntéshozók vállára. Emberileg ezt meg lehet érteni. A választási szabadság a döntéshozás után ránk ruházza a kötelességet is: a határozatok végrehajtásán ak kötelességét, és ami a legnehezebb, a döntésünkért való felelősség vállalásának kötelességét is. És a felelősség, ahogy minden állampolgár és minden politikus tudja, nagyon nehéz és kockázatos kötelesség. Tehát nem csoda, hogy Brüsszelben kísértés kelet kezhet olyan döntés meghozatalára, amely politikailag a legkevesebb fejfájást okozza. Csak remélhetjük, hogy Európa elégséges történelmi memóriával rendelkezik ahhoz, hogy előre lássa a geopolitikai döntések következményeit. Ha az államokat csupán földrajz i elhelyezkedésük
