Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
966 strukturális eszközöket alakítsanak ki, koordinálják a különböző pénzügyi forrásokat a regionális fejlesz tés érdekében. Ha ezzel vetjük össze az előterjesztést, akkor megállapítható tehát, hogy az elvi síkon megfelel az előírásoknak. Szabad legyen azonban ennél a kérdésnél egy lényeges elemre felhívni a képviselőtársaim figyelmét, mégpedig a vidék mai helyzet ére. Amikor az EU vidékfejlesztésről beszél, általában abból indul ki, hogy minden ország állampolgára lehetőleg ott éljen és boldoguljon, ahol lakik, és országon belül ne legyenek nagy eltérések attól függően, hogy ki hol lakik. Nálunk kicsit más a helyze t, mint az EUban. Nálunk a következő húsz évben a vidék fejlődése nem feltétlenül az elmúlt tíz év fejlődésének egyenes folytatása. Ugyanis több, egymással nem egyező, sőt ellentétes stratégiák ütköztek, és ezek határozták meg a vidék mai állapotát. Csupá n emlékeztetőül hadd mondjam el: míg 1950ben Magyarországon az aktív munkaerő 52 százaléka a mezőgazdaságban volt foglalkoztatva, ez az arány a kilencvenes évekre már 10 százalék körülire csökkent. Természetesen közben mintegy 1,4 millióan folytattak mező gazdasági gazdálkodást, időközben - három év alatt - ennek száma is csökkent 200 ezerrel. Az időszaki ipari munkában is közel félmillió munkahelyen szerezhettek jövedelmet a nyolcvanas évek végén a falun és kistelepülésen lakók. Tíz évvel ezelőtt a faluról ingázók száma is több százezerrel volt több, mint napjainkban. A mezőgazdasági termelés volumene is közel 35 százalékkal volt több, mint ami most. Csak az árbevételkiesés - ami a visszaeséstől kezdve napjainkig tart - a mai árakon számolva meghaladja az 1000 milliárd forintot. A vidék fejlődésére ez nyomta és nyomja rá a bélyegét, és nem véletlen, hogy sokan ezt az állapotot szeretnék újra megélni, mármint azt, ami a nyolcvanas években volt. A jövőbe tekintő tudósok viszont azokat a támpontokat keresik, a melyek az EUcsatlakozás utáni jövőképet alapozzák meg. A jövő e tekintetben szintén nem a múlt. Éppen ezért elvi kérdés a vidék eltartó képességének fokozása minden vidékfejlesztési koncepció esetén. A fejlesztést mai elvi szinten csak a modernizáció aspe ktusából szabad hosszú távú feladatként megjeleníteni, és ezen belül a vidéki térségek fejlesztése és az agrármodernizáció kapcsolódása különös fontosságot kell hogy kapjon. Egyrészt éppen ezért nem árt, ha kicsit bővebben szólunk az agrármodernizáció és a vidékfejlesztés összekapcsolódásáról. Az agrármodernizáció egyben a vidék fejlesztését is jelenti, mert a földművelésből jövedelmet szerzők ugyan eltérő arányban, de az ország minden településén megtalálhatók. Földtulajdonuk vagy földbérletük nehezen mobi lizálható, a kistelepülések szociális problémái a mezőgazdaságtól nem választhatók el. A mezőgazdaságilag kedvezőtlen adottságú területeken speciális mezőgazdasági fejlesztési célokat indokolt érvényesíteni, és ez megkívánja a mezőgazdasági, a környezetvéd elmi és a településpolitika koordinált kezelését és egységes végrehajtását. A vidék modernizálása azonban önálló forrásokat igényel, mivel a versenyszférában tevékenykedő mezőgazdasági vállalkozások önmagukban nem vállalhatják a falu foglalkoztatási, körny ezetvédelmi, szociális stb. gondjainak megoldását. A modernizációs agrárstratégiák általában külön figyelmet fordítanak a vidéki térségek problémáira. A többszörösen kedvezőtlen helyzetű területeken - ahol nem lehetséges hatékonyan termelni , abból a célb ól, hogy megakadályozzák a népesség elvándorlását és elfogadható szinten tartsák a gazdasági, társadalmi és környezeti állapotot, úgynevezett speciális vidékfejlesztési programokat valósítanak meg. Az agrárkutatásban érintettek számára elvi kérdés a speciá lis vidékfejlesztési programokon belül a tájjellegű intézetek, a tájtermesztés fejlesztése és a térségfejlesztés kérdésköre. Nem általában kell érteni a tájat, a termesztést és a feldolgozást, hanem konkrétan. Példának okáért gondoljunk a makói hagymára, a kalocsai paprikára, a tokaji borra - hogy gyümölcsökről ne is szóljak - és ezek feldolgozási vertikumaira. A Tudományos Akadémia elnöksége is foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. A Tudományos Akadémia elnöksége '95. június 20án megtartott ülése ajánlásának "Az agrárgazdaság fejlesztése"
