Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
857 Bajorként kötelessége mnek tartom megemlíteni azt, hogy a nemzeteink közötti első szálak már akkor kialakultak, amikor István király feleségül vette a bajor hercegnőt, Gizellát. És mivel a beszéd közben szeretem korrigálni a kéziratot, ha megengedik, akkor hozzáfűzöm, hogy ez s em az első kapcsolat volt népeink között. Természetesen a középkor és az újkor során e kötelékek szorosabbá váltak, és a századunkban az építészettől kezdve, az irodalmon át a zenéig mindenütt kimutathatók a rokonérzelmek. De hogy egy nép egy másik népet h ozzásegít, hozzájuttat a szabadsághoz, és mindezt anélkül teszi, hogy háború, vagy diplomácia erre kényszerítené, csak egyszerűen az előrelátás okán, azt gondolom, hogy ez valami egészen különleges, valami egészen rendkívüli dolog. Nem is tudom, hogy vane ilyesmire példa a történelem folyamán, volte egyáltalán ilyesmi a történelemben. Számomra, az egyesült Németország elnöke számára mindenesetre ez egy különös kegye a sorsnak; annak érzem, hogy a magyar népnek ezért a nagylelkűségéért, ezért a nagyszerű t ettéért még egyszer, ismételten ezen a helyen is köszönetet mondhatok. (Taps.) A határ megnyitásának 1989ben azonban volt egy másik történelmi dimenziója is. Hiszen nemcsak német történelmet csinált, hanem Európa további történelmére is egészen meghatáro zó befolyást gyakorolt. Horn miniszterelnök úr az 1996. évi október 3i, a német egység napja alkalmából tartott rendezvényen, müncheni beszédében azt mondta az 1989es eseményekről, hogy: "döntés előtt állok, döntenünk kellett, és mi magyarok akkor Európa mellett döntöttünk". Mindez eszembe juttat egy olyan kérdést, amely önkéntelenül felmerül bennem, amikor ma itt önökhöz szólok, a Magyar Országgyűléshez. Ez a kérdés Európában manapság mindenütt felvetődik. A kérdés nagyon egyszerű, ú gy hangzik, hogy miért is van nekünk szükségünk tulajdonképpen Európára. A kérdésre, úgy tűnik, nehéz a válasz, hogyha hagyjuk magunkat megtéveszteni a manapság egyre jobban terjedő Európaszkepticizmustól, az Európával kapcsolatos kételyektől. Európa célj a, értelme és lényege mintegy elsikkadni látszik azokban az izgatott vitákban, amelyek a kormányközi konferencia időpontjáról - hogy befejeződike ebben az évben , a valutaunióval kapcsolatos határidőkről, meg az Európai Unió kibővítéséről és elmélyítésér ől szólnak, a csatlakozás, az új tagok csatlakozásának menetrendjéről, hogy mindezt be lehete tartani, és hogyan, és hogy milyen bonyolult a viszony az Európai Unió, a NATO, az EBESZ, a Nyugateurópai Unió és az egyéb szervezetek, kapcsolódások között. Te hát, hölgyeim és uraim, a válasz, azt gondolom - ahogyan ez az életben mindig is van , egyszerű, de csak akkor egyszerű, ha sikerül a lényegre összpontosítanunk, hogyha nem hagyjuk, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy a fáktól nem látjuk az erdőt. És ha M agyarországon tesszük fel a kérdést, akkor könnyű megtalálni a választ erre, hogy miért Európa. Az 1989es helyzetben Budapest szempontjából a felelet, azt gondolom, kézenfekvő volt. Európa a békeközösség, a szabadság közössége, a demokráciák közössége, te rmészetesen gazdasági közösség is, és nem utolsósorban biztonsági közösség. Mindezek a közösségek természetesen - és ezekben élünk mi NyugatEurópában - egyetlen nagy közös szellemi örökségen alapulnak, azon épülnek fel. Már ezer évvel ezelőtt is tudta Sze nt István, hogy miről beszélt, amikor Magyarországot a Nyugat részének és védelmezőjének nevezte. Természetesen ez a szellemi örökség és az ezen alapuló közösségek nem fognak ingyen ölünkbe hullani, hölgyeim és uraim, hiszen ezek mindig veszélyeknek vannak kitéve. A legutóbbi nagy veszélyt a második világháború és az azt követő hidegháború jelentette. A nyugateurópai békeközösséget 50 évvel ezelőtt alapították a második világháború túlélői. Azért maradhatott fenn ez a közösség egy fél évszázadon át, mert e gyben a szabadság és a demokrácia közössége is volt. NyugatEurópa elmúlt 50 évének történelme éppen ezért nagyszerű bizonyítéka annak, hogy a szabadság, a demokrácia és a béke elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. És mégis az Európai
