Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság Határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÓDA JENŐ (MDF):
800 A határőrizetről és a Magyar Köztársaság Határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vi tájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a határőrizetről és a Magyar Köztársaság Határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/3570. számon, a bizottságok ajánlásait p edig T/3570/13. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Bejelentem, hogy ma délelőtt csak az MDF elmaradt első körbeli felszólalására kerül sor 15 percben, a vita este folytatódik. Megadom a szót Póda Jenő képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. PÓDA JE NŐ (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos törvény fekszik előttünk, amely régi hiányt pótol, ha meg is születik. Több mint húsz éve nem törvény szabályozza a határőrizettel, a határőrséggel, általában a Magyar Köztár saság határával kapcsolatos feladatokat és kötelezettségeket. Ez nem jelenti azt, hogy az első törvényt alkotná meg a magyar Országgyűlés, hiszen történelmünk folyamán a feladat súlyának megfelelően általában törvényi szabályozás valósult meg. Az első ilye n törvényt Szent László királyunk hozta, amely ezzel a kérdéskörrel részletesen foglalkozik. Azt hiszem, hogy a folytonosság sok kérdésben fontos és erős polgári erény. Azok a pozitív tapasztalatok, amelyek fölhalmozódtak az elmúlt években, évtizedekben, é vszázadokban, számunkra is tanulságul szolgálhatnak. Ha a határőrségről, a határőrizetről beszélünk, akkor a laikus szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy két nagyon lényeges és fajsúlyos kérdés különül el, illetve ütközik, ötvöződik, és persze mind a kettő alkotmányban pontosan rögzített kötelezettségünk és érdekünk. Az egyik a határok sérthetetlenségére vonatkozik, ami az állami szuverenitással függ össze, a másik pedig a határ rendjével, annak a biztonságos elválasztó, illetve összekötő szerepével foglalk ozik. Az elsőhöz jobbára a fegyveres tevékenység, bizonyos háborús körülmények kapcsolhatók, de mindenképpen az erőt, adott esetben az elrettentést jelentheti vagy jelenti. A másik esetben pedig a békésebb, a polgári élet és a mindannyiunk által kívánt nor mális rend képzetét kelti. De mégis mind a két kérdést - amely összefügg szorosan, és amely bizonyos szempontokból mégis egymás ellen ható problémákat vet fel - valahogy egy módon és megnyugtató módon kell rendezni. Azt hiszem, hogy az a kísérlet, amely te tten érhető a törvény megfogalmazásában, alapvetően jól közelíti ezt a kérdéskört és fő koncepcionális elemeiben mindenképpen támogatásra méltó. Akkor is így van ez, és akkor is ezt kell mondanom, ha bizonyos részletkérdésekben - és majd a későbbiekben sze retnék erre utalni , főleg gyakorlati megvalósításában több kérdőjel, illetve olyan elem is fölmerül, amelyen szerintem változtatni érdemes. Eljutottam oda, ahhoz a kérdéshez, amely minden törvénytervezet vitája vagy megközelítése kapcsán megkerülhetetlen . Nagyon fontos a precíz és korrekt jogi szabályozás. Nagyon fontos a szereplők feladatainak, főleg jogosítványainak, felelősségének jó körülhatárolása, és erre ez a törvény törekszik. De az is nagyon fontos, hogy pontosan mérjük fel, milyen környezetben f ogja ez a törvény kifejteni a hatását. Tehát az elmélet és a gyakorlat viszonya különösen akkor fontos, amikor egy ilyen változó, átalakuló világban alkotunk törvényt. Ez egyrészről magyarázata lehet annak a 78 éves késlekedésnek, amely a köztársaság 1989 . október 23ai kikiáltása, illetve az alkotmány kapcsán megfogalmazódik, és amely előírja, hogy törvényben kell szabályozni a határőrséggel, határőrizettel kapcsolatos dolgokat - és a mai napig eltelt idő, a hiány kérdése... A gyakorlat azért is nagyon fo ntos, mert az alkotmány részletesen szabályozza, hogy a fegyveres erők a honvédségből és a határőrségből állnak. De ha megvizsgáljuk az utóbbi évek történéseit, akkor láthatjuk, hogy két jól elkülönülő, gyakorlatában sajnos jól elkülönülő testülettel van d olgunk A "sajnos"t arra értem, hogy nem egyforma a felkészültsége, nem egyforma nemcsak szakmai
