Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. BARÁTH ETELE (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TOKÁR ISTVÁN (MSZP):
714 Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Baráth Etele képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony, Miniszter Úr és Képviselőtársam! Azért szeretnék két percben szólni, mert ebben a messze a beterjesztett országgyűlési határozattervezet tartalmán túlnyúló hozzászólásban volt azért egykét olyan elem, amelyre Balsay képviselőtársam következetesen mindigmindig visszatért, és azt gondolom, érdemes azért ta lán bizonyos tévedésre felhívni a figyelmet. Az egyik a statisztikai vonzáskörzeteket ostorzó megjegyzése. Azt gondolom, itt van egy tévedés. Itt a statisztikai vonzáskörzetek úgy jelennek meg mint az ország teljes területét lefedő és éppen az arányosság, az egység elvét képviselő társulásra való ösztönzés. Ugyanakkor természetesen a pályázatokra szabadon társuló, a feladatra szervezkedő önkormányzatok adják be a pályázataikat. Tehát igazából véve az egyik, az arányosság az egyenlőséget, a másik pedig ponto san azt a liberalizmust szolgálja, amelyet képviselőtársam hiányol. Ugyanez vonatkozik egyébként a megyei szerveződésekre is. A második, amire szeretném felhívni a figyelmet: az innovációra való hivatkozás nem azonos a befektető, különösen a nagy multinaci onális vállalatok magyarországi megjelenésével. Az innováció lényege az, ha olyan befektető jelenik meg, aki természetesen a kutatás, a fejlesztés, az oktatás területén szétszórja tulajdonképpen a fejlődés magjait, és nem pediglen akár lokalizáltan, alul k épzett munkaerőt foglalkoztatva, kvázi gyarmatosít is. Ez nagyon lényeges különbség. A harmadik terület, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, hogy a város és vidéke fogalmának mint egyfajta asszociációnak az emlegetése az tulajdonképpen nem annyira bibó i koncepciót, mint Erdei Ferencre való visszahivatkozást teszi lehetővé. A város és vidéke esetében e határozati javaslat esetén is felhívnám a figyelmet rá: óriási különbség van aközött, hogy a város környékén lévő települések egyszerűen alárendeltként, m unkaerővonzásként szerepelnek, vagy odavissza viszony van a települések között, vagy netalántán a város környékén lévő települések között is megfelelő kapcsolatrendszer jön létre. Tehát a fejlettség nagymértékben befolyásolja, hogy mily módon lehet ezt ha sználni. Utoljára, egyetlenegy mondatban még: a fenntartható fejlődésre való hivatkozás mindenkor feltételezi azt, hogy legyen a fejlődés, amelyet fenn lehet tartani. S a borsodi térségben adott esetben a fejlődést kell tudni megindítani. Ott nem konjunktu rális, hanem strukturális, történelmi problémák vannak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Tokár István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. T OKÁR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Balsay István képviselőtársam utolsó percekben elmondott gondolatainak szeretnék ellentmondani. Ő félelemként említette az iparűzési adó megosztásának lehetőségét, amel yet itt, a szocialista párt köreiben is többen szorgalmaztak. Ahogy előadásában elmondta, nem találná teljesen igazságosnak és helyénvalónak. Szeretném elmondani, felidézni, inkább megemlíteni: az a felhalmozott vagyon, amely után most egyes területek vagy városok jelentős iparűzési adót könyvelhetnek el, az nem azokon a területeken megtermelt nemzeti vagyon volt, hanem az állami vállalatok által az államnak befizetett, koncentrált nemzeti jövedelem. Az, hogy ezek a nemzeti jövedelmek hová települtek, hol v alósultak meg, és hol jelentkeztek halmozott jövedelemként, az egy szerencse kérdése volt, az egy lobby kérdése volt, és isten tudja, még minek az eredménye volt.
