Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
638 tulajdonában van. Tehát az egyházak - az államot nem számítva, az államon kívül, de annak mértékét meghaladó módon - az egyedüli tömeges tulajdonos ai a műemlékeknek. (19.50) Tehát az egyház ebből a különleges helyzetéből kifolyólag a műemléki törvényben különleges megilletést kellene hogy kapjon, amit sajnos, nem tapasztalunk a törvénytervezetben. A műemlékek védelme szempontjából szükséges a legnagy obb használó és tulajdonos, az egyház bevonása a műemlékek sorsának intézésébe. Ezért a törvény alkosson fejezetet az együttműködés szabályozására már megítélésünk szerint a végrehajtási utasítás megszerkesztésénél is. Továbbá javasoljuk, hogy a törvény eg y 2. számú mellékletben sorolja fel az egyházi tulajdonú műemlékeket is. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik kérdéskör a műemlékek dokumentálása. A törvény a tervezet szerint meglehetősen maximalista. Ezt most nem elmarasztalólag mondom, hanem pozitív ért elemben. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a műemléki védettség korlátait a törvény előírásainak teljes érvényre juttatása esetén olyan sok esetben és annyiféle címen kellene alkalmazni, ami adott esetben a mindennapi élet komoly akadályát jelentheti. E lég ennek bizonyságául felhozni példaként a 3. § b) pontjának (2) bekezdését (Sic!) , amely műemléki jelentőségű területnek nevez minden olyan területet, amely alatt bemutatásra érdemes egykori épületegyüttes maradványai rejlenek, éspedig tekintet nélkül a felszín mai funkciójára, beépítettségére. Ilyen maradványok Magyarországon bárhol napvilágra kerülhetnek, és így rendkívül sok helyen elrendelhető egy ilyen korlátozás, egy ilyen védettség. Éppen ezért az emlékek ilyen nagy és potenciálisan még növekvő szá ma, másfelől a bemutatásukra és a hozzáférhetőségükre vonatkozó előírások, melyeket e törvény más helyen megfogalmaz, szükségessé teszik a műemlékek közvetett dokumentáció útján való bemutatását is. A fényképi, rajzi, szöveges és méretekkel ellátott dokume ntálást egy másik szempont is szükségessé teszi, nevezetesen az 1954. évi hágai konvenció előírásai. Egy kellően dokumentált objektum elpusztulása, megrongálása esetén ugyanis bármikor helyreállítható, újraépíthető, még ha nem is ugyanolyan értékű, de mégi s fennmarad az emberiség számára egy esetleg valamilyen katasztrófa folytán elpusztult műemlék. Így az eredeti dokumentáltság továbbá megvédi az évszázadok, esetleg évezredek folytán bekövetkező lassú, a figyelem kihagyásai miatt előálló alakvesztéstől, hi telességromlástól is, megvédi a műemléket ilyen értelemben az utókor számára eredeti formájában, hiteles formájában egy jó dokumentáció. A törvénynek elő kell írnia a műemlékek, külön azok kiemelt csoportjának tömeges dokumentálási kötelezettségét, az erre alkalmas módszerek, eszközök és az ehhez szükséges szervezet létrehozását is. Mindezekből következően az MDF javasolja, hogy a törvény tegye feladatává az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak a záros határidőn belül dokumentálandó műemlékek jegyzékbe foglal ását, mégpedig két szempont szerint, két csoportban. Az egyik csoportba azok a kiemelt jelentőségű műemlékek tartoznának, amelyeknek elpusztulásuk esetére a teljes visszaállítást lehetővé tevő dokumentációval kell rendelkezniök az előbb idézett hágai konve nció értelmében. A második csoportban azoknak a nem kiemelt fontosságú, de bemutatásra, későbbi tanulmányozásra, tudományos célú feldolgozásra érdemes műemlékeknek a jegyzékét kellene biztosítani, amelyek a mindennapi élettel való ütközés csökkentése érdek ében elhelyezésük, helyigényük miatt teljes terjedelmükben nem tehetők tartósan vagy állandóan bemutathatókká. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány más, konkrét javaslatot is szeretnék itt megemlíteni, amely változtatásra ítéltetett a Magyar Demokrata Fórum á lláspontja szerint. Az egyik ilyen: a törvény nem rendezi megfelelő módon a hatósági jogköröket, és megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy az elsőfokú és a másodfokú hatóság, tehát az első fok és a másodfok a műemlékvédelmi hatóságon belül maradjon. Ezen me gítélésünk szerint mindenképpen változtatni lehet. Azon lehet vitatkozni, hogy ki legyen a másodfok, lehet a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, lehet más megoldás is, előbb elhangzott javaslatok értelmében is, de egy helyen nem maradhat a z első és a második fok.
