Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
627 is késő esti időpontban, a szélesebb nyilvánosság mellőzésével, s a késői időpont által teremtett körülmények között, tehát jelentős részben üres padok előtt folyik. Reméljük azonban, hogy az érdekeltek tudomást szereznek róla. Ebben a sajtó kevéssé tud segíteni, hiszen az is távollétével húzza alá (Taps.) a kérdéssel ka pcsolatos érdeklődését, de reméljük azért a Napló egyszer mégis olvashatóvá teszi, hogy a vitán mi hangzott el. Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, ami a megkezdett mondatom szerint célom volt, hogy egy kis ideig elidőzzek annál a kérdésnél, hogy a törv ényjavaslat előterjesztője a környezetvédelmi miniszter. Tudom és elismerem, hogy környezetvédelem és műemlékvédelem között sok az összefüggő, figyelmet érdemlő mozzanat, hogy kölcsönhatások működnek, hogy egymásra a két területnek és elméleti, illetve gya korlati szakembereinek és az egész kapcsolódó kérdéskörrel foglalkozó hivatalbélieknek tekintettel kell lenni, de én is osztom azt a véleményt, hogy szokatlan az eljárás - ettől lehetne helyes , és éppen negyven év ilyen gyakorlat után meggondolandó, hogy vajon helyese. Helyese akkor, amikor a lefolyt évtizedekre visszatekintve az ember kívülállóként is, de mégsem távolállóként ponderálni akarja, vajon ez a szimbiózis nem jelentettee azt, hogy a műemlékvédelem meghatározó problémái bizonyos értelemben a rendkívül fontos önálló kérdéskört dajkáló környezetvédelmi hatóság látókörének inkább a szélére esett; vajon ha áttekintjük némileg analitikus szemmel azt ami történt és történik, nincse igazuk azoknak, akik úgy látják, hogy a súlyozásban a környezetvéd elem akarvaakaratlan a műemlékvédelem problémáit egy kissé háttérbe szorította? Nehéz itt igazságot tenni, és nehéz azt mondani, hogy változtassunk rajta azonnal. Én mégis az általános vitában két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az okra r ákérdező, bátortalan, de nem alaptalan kérdése: Miért is változtattak a nemzetközi és hazai szokásokon 1957ben? Azt hiszem, nem tekintik a Demokrata Néppárt felszólalója elfogultságának, hanem inkább az idős ember tapasztalatának, ha azt mondja, hogy nem volt 1957ben ez az összekapcsolás nagyon véletlen. 1957ben sokan akadtak az állampárt körében, akik a helytelenül, negatívan megítélt 1956os forradalmat és szabadságküzdelmet nem kevésbé annak tudták be - reális magyarázatot nem találva , hogy a történ észek sajátos eszmevilága meghatározó szerepet játszott a fejleményekben, hogy nem annyira a realitás, mint a történelemből állítólag áradó romantika befolyásolta a fejleményeket, az ifjúságot, a humán értelmiséget és így tovább. Határozott törekvés volt a rra, hogy ahol lehet, azt a vélt vagy valóságos túlsúlyát a történelemnek visszaszorítsák, áthelyezzék, ahol lehet, ott máshova kerüljön a súly. S így adódott a további kérdés: az elgondolás, hogy környezetvédelem és műemlékvédelem egybekapcsolható, de oly módon, hogy kerüljön ebben a vonatkozásban ez a történeti ág a reáliák világához feltételezetten közelebb álló környezetvédőknek a kezébe, a kettőnek az együttállásában tehát a súlypont eleve billenjen a szokatlanabb oldalra. Megvolt ennek is a pozitívuma egyfelől, mert a két ág a korábbi erősebb elkülönülés után ténylegesen közelebb került egymáshoz, és megvolt a lendítő ereje arra, hogy a természetvédelem problematikája ezzel az egybekapcsolással kapott bizonyos előnyöket. Én mégis úgy gondolom, hogy tis ztán kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel is. Nem most hirtelenjében egy változást rögtönözve, hiszen ez teljesen nyilvánvaló, hogy az adott kormányzati struktúrában ennek a közvetlen sürgetése nem reális; de erre az előzményre visszatekintve kritikusan in dokolt felülvizsgálni a négy évtizedet: vajon jól volte ez így, ahogy volt, vajon nem lennee szakszerűbb a különállásuk a kapcsolatok fenntartásával? Még egy előrebocsátandó gondolat. Sokszor szerepelt a vitában és az előterjesztésben is - előre jelezve, hogy vitatható a felszólalók részéről , hogy soke vagy kevés a nyilvántartott műemlék Magyarországon. Nem akarok végigmenni ennek a kérdéskörnek minden mozzanatán. Osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy ez mindig viszonylagos. Viszonylagos az országon belül, viszonylagos a történelmi időben szemlélve, viszonylagos más országokhoz, netán kontinensekhez viszonyítva.
