Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
58 is meg szinte nap nap után, és még a legkiemelkedőbb, leggondosabban védett műemlékeken is súlyos károkat lehet okozni, amelyek ha néha helyrehozhatók is, elvesztik eredetiségüket és elvonják mástól az eszközöket. Helyesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi három fokozatú védelmet egybevonja, mivel a műemléki jelleg és a városképi jelentőség még a teljes elbontás ellen sem jelentett biztonságot mind ez ideig. Természetes, hogy ezek után a jelenlegi védett állományt felül kel l vizsgálni, és számos objektum kerül majd ki legjobb esetben a helyi önkormányzatok védelme alá - és erre a törvényjavaslat utal is , de az országos műemléki szervezet ezzel kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről nincs említés. Veszélyt érzünk abban is, hogy a kormány az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listáját a költségvetési törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg módosítani javasolhatja. El kellene kerülni még a látszatát is annak, hogy a műemlék megítélése bármikor, bármilyen kormány számára pénzügyi feltételként jelentkezzék. A műemléki jelentőségű területekre vonatkozóan nem elégséges szabályozási terv készíttetése. Rehabilitációs vagy ezzel egyenértékű tervekre van szükség, amelyek tartalmi követelményei jelen javaslatban pontosabba n rögzíttetni kívántatnak. A kiemelkedő jelentőségű, kizárólagosan állami tulajdonban lévő műemlékek esetében nem elégséges az egyetemes és nemzeti kultúrához kapcsolódó közcélú rendeltetést csak előnyben részesíteni. Ezekben az esetekben kötelezővé kellen e ezeket tenni. Vannak a törvényjavaslatban nehezen érthető meghatározások, például a 11. §ban az áll, hogy a műemlékek egésze nem bontható fel. Felmerül a kérdés, hogy hány százalékuk bontható. Fogalmazási problémák is találhatók a javaslatban. Például a műemlékek megtekintésére vonatkozó pontban, hogy a jelenlegi szövegezés azt sugallja - nyilván szándékával ellentétesen, így tévesen , hogy a műemlékvédelmi hatóság a látogatás módját és idejét oly módon is meghatározhatja, hogy az a tulajdonost az ingat lan rendeltetésszerű használatában, méltánylást érdemlő életviszonyaiban zavarja és részére kárt, illetve költségeket okozzon. Belépődíjas megtekintés esetén a múzeumi jogszabályok előírását be kellene tartani. Intézkedik a törvényjavaslat arról, hogy a le letbejelentés alapján a területen történő tevékenységet 30 napra fel lehet függeszteni, és az emiatt keletkező kárt az állam köteles megtéríteni. A 30 nap után a tevékenység folytatható vagy a műemléki védelem alá helyezés miatt egészen új helyzet állhat e lő. Ezt a kérdést a gyakorlatban előforduló lehetőségek alapján tovább kellene szabályozni, amivel sok későbbi jogi vita volna megelőzhető. A műemlékvédelemmel kapcsolatos általános és szakismereteknek a törvényjavaslatban szereplő oktatásá t az alaptantervbe is szükséges volna bevonni. A szakképzésnek a szakmunkások képzésében is megfelelő helyet kell kapnia, ami a törvényjavaslatban nem szerepel eléggé egyértelműen. Egyet lehet érteni azzal a megfogalmazással, hogy a műemlékek fenntartási é s helyreállítási munkálatain az eredeti, illetve a hagyományos műszaki megoldások és építőipari anyagok használatát előnyben kell részesíteni, sőt meggyőződésünk szerint ezt a megfogalmazást szigorítani is lehetne. Ugyanakkor aránytalanságot látunk e valób an szakmai részek törvénybe iktatása és a között, hogy például az Országos Műemléki Hivatal szervezetéről nem esik a törvényben szó. A hatósági szakmai munkakörök betöltésének kritériumait is hasznosnak látnánk megfogalmazni a kutatók, tervezők és kivitele zők alkalmassági minősítése mellett. Bizonyos tervező és kivitelezői gyakorlatot ebben a vonatkozásban is szükséges volna előírni, sőt itt volna igazán szükséges előírni. A kizárólag elméleti úton megszerzett tudás ugyanis dogmák kritika nélküli betartásár a késztet - erre is vannak ma példák , amelyek nem fedhetik le a valóság egészét, és így nem pusztán a hibákat, hanem az alkalmazott jó és új gondolatokat is kiszűrhetik. Nem látszik helyesnek, ha kötelezettségeket nem konkrét meghatározásokkal ír elő a t örvényjavaslat. Például az építménnyel kapcsolatos szakhatósági hozzájárulást csak akkor ítéli
