Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
57 városokban olyan épületek is védettséget szerezhetnek, amelyek történeti értéke esetleg alacsonyabb, mint a k isebb településeken funkció nélkül omladozó emlékeknek. A melléklet véleményem szerint tükrözi a történetileg kialakult helyzetet. Bár az állami tulajdonban maradó műemlékek mintegy 40 százaléka falvakban van, mégis nagyon sok olyan esetről tudnánk szólni mindnyájan, amelyek kimaradtak a listáról. Agrártörténeti kutatóként roppant örülök, hogy a szántódi majorság, a badacsonytomaji présház, a bajnai uradalmi istálló, a kisbéri lovarda, a hortobágyi szekérállás, a mezőhegyesi ménesközpont szerepel a listán, de fájlalom, hogy hiányzik róla az ország legrégibb, XVII. századi dézsmaháza. HajdúBihar megyei képviselőként nem teljesen értem, hogy a herpályi nemzetségi monostorrom miért nem szerepel a listán. Az Alföldön oly kevés középkori emlékünk van, a meglévők et óvni, védeni kellene akkor is, ha a település, a középkori Érpáli, Herpály már régen elenyészett. (19.20) Történészként sajnálom, hogy az egyik kiváló középkori régészünk által feltárt pásztói gótikus emlékünk sem szerepel a listán. Érdemes lenne azon i s eltöprengeni, hogy a középkori emlékekben szegény Magyarországon nem kellenee minden olyan épületet védetté nyilvánítani, amely a Rákócziszabadságharc előtt jött létre. Megőrzésük nem róna teljesíthetetlen feladatot a magyar államra, de bizonyítaná, ho gy ezeket az emlékeket valóban kulturális hagyományaink részének s történelmi nemzettudatunk hordozóinak tekintjük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Fekete György képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Utána következik Balsay István képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. FEKETE GYÖRGY (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Személyes örömömnek adok hangot, hogy mint a korábbi kormányzás alatt potenciális előadója ennek a törvénynek, ille tve megszerkesztője, három év után újra a Parlament falai között látom ezt a törvényt. Magam akkor elég gyenge voltam ahhoz, hogy ezt kierőszakoljam. Biztosítani akarom a hallgatókat, hogy nem akarok megismételni semmilyen olyan kérdést, amit legalább kett en már előttem elmondtak, beleértve a kulturális bizottsági előadói beszédemet sem, tehát erősen megcsonkított terjedelemben kívánom felolvasni. A műemlék fogalma a II. világháború után sokáig egyet jelentett az elavult, leromlott, mihaszna ócskaságokkal, még akkor is, ha épületekről volt szó, legalábbis a közvélemény többségének szemében. Ez a nézet oka és okozata is volt egyúttal a műemlékek állapotának. No és a háború! A műemlékvédelem fáradozása ellenére a nézet megváltoztatásába, melyet az akkor uralko dó múltellenesség is táplált - s ennek még ma is vannak jelei , a nosztalgiahullám hozta meg először az igazi áttörést, de inkább ösztöni, mint tudati alapon. Ezért is üdvözölhetjük a törvényjavaslat bevezető megállapításait, melyek megfogalmazzák a műeml ékek pótolhatatlan voltát és szerepét az egyetemes és a nemzeti kultúra, a történelem és a művészetek terén, a történelem és a nemzettudat formálójaként, hangsúlyozva azt is, hogy azok a nemzet közös kulturális kincsei. Ahhoz azonban, hogy ezek a megállapí tások, ha nem is mindenki, de jelentős tömegek számára váljanak evidenciává, a műemléki értékeket megérteni és megszeretni kell, ami történelmi ismeretek nélkül és a nálunk általánosságban még igen alacsony fokon álló látáskultúra hathatós fejlesztése nélk ül nem lehetséges. Ehhez a törvény rendkívül kevés. Mint mindenütt, a műemlékvédelem esetében is kitűnik, hogy a dolgok igazi rendbetételéhez a megfelelő színvonalú és tartalmú oktatás, az értékek közötti eligazítás mindennek az alapja, még az ismeretterje sztés szintjén is. Mert születhetnek bármilyen jó törvények és rendeletek, a műemlékek védelmének sorsa is az emberek személyes és kollektív magatartásától függ. Egy kapavágással, egy kalapácsütéssel a tudomány számára nélkülözhetetlen adatokat lehet megse mmisíteni, semmisülnek
