Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
511 Köszönöm. Megadom a szót Varga Mihály úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt frakcióvezetőhelyettesének. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a privatizáció még olyan lelkes hí vei is - mint a kisebbik koalíciós párt - elismerik azt, hogy a villamosenergiaipar jövőjénél csak egy szomorúbb történet van, ez pedig a villamosenergiaszektor értékesítése. Itt a szolgáltató szektorról beszélek. Ugyanis ez - mint azóta már kiderült - n em privatizáció volt, hanem csak tulajdonosváltás. Ezt nem én mondom, ezt többek között olyan közgazdászok mondják, mint Voszka Éva a Közgazdasági Szemlében, aki, úgy tudom, közel áll a kisebbik koalíciós párthoz is. Kiderült ugyanis az, ami a tenderkiírás nál még nem volt egészen biztos, hogy itt az állami tulajdon nem magánkézbe, magántulajdonba került, hanem állami tulajdonból külföldi állami tulajdonba. Azok a nyertes német, olasz és francia cégek, amelyek megnyerték a szolgáltató cégeket, mind vagy álla mi vagy önkormányzati vagy pedig vegyes, államiönkormányzati tulajdonban vannak. Amit mi kifogásoltunk - és csatlakozom Csépe Béla hozzászólásához , hogy egyáltalán nem biztos, hogy amit a kormány vállalt ezekben a szerződésekben, azt teljesíteni tudjuk. Annak a 8 százalékos költségarányos nyereségnek - amit a külföldiek számára garantált az állam - terheit, garanciáit a magyar fogyasztó fogja megfizetni. Nyilván ezek a cégek, amelyek állami tulajdonban vannak, hozzá vannak szokva, hogy az állammal kell a lkudozniuk, otthon is ezt csinálják, itt, Magyarországon is ezt fogják csinálni. Ami pedig Tardos Mártonnak azt a megjegyzését illeti, hogy az MVM vezetői teljes mértékben támogatják a kormányzati elképzeléseket, ezen - őszintén szólva - nem igazán csodálk ozunk. Az MVM állami tulajdonú cég, ezeket a vezetőket az állam, a kormány nevezi ki, így tehát joggal aggódnak azért a székért, azért a pozícióért, amelyben most ülnek. (Mádai Péter: Ajjaj!) Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszön öm. Megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonynak, Magyar Demokrata Fórum. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Sokadik alkalom, hogy napirend előtt az energiaszektorról, az energiaszektor jövőjéről és a z energiaszektor privatizációjáról beszélünk. Nagyon sajnálom, hogy a mai napon nem tudott az ülésen megjelenni a privatizációs miniszter asszonyunk, aki a múlt héten úgy reagált a napirend előtti felszólalásomra - melyben idéztem az Állami Számvevőszék je lentéséből , hogy ezt a kormány még nem kapta meg, előbb szerezték meg az ellenzéki képviselők és a sajtó ezt az állami számvevőszéki jelentést, mint a kormány. Ezért nem tudott arra a javaslatunkra nyilatkozni a múlt héten, amit Csépe Béla képviselő úr m egerősített a mai felszólalásában, hogy le kell állítani a villamosipari szektor privatizációját mindaddig, amíg a kormány nem teszi meg azokat az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket, amelyeket az Állami Számvevőszék megfogalmazott. Még egyszer hang súlyozom: több tucat intézkedésre hívta föl a kormány, az ipari minisztérium figyelmét; megítélésünk szerint ezek elengedhetetlenek a privatizáció további folytatásához. Az a cél, amely megindította az egész energiaszektor privatizációját, az az iparág fej lesztési érdeke volt és a vevő tőkebevonási kötelezettsége. Ennek a két alapvető feltételnek nem tett eleget a privatizáció. Nem vette figyelembe a fejlesztési érdeket, pusztán az adott költségvetési év költségvetési bevételére koncentrált, teljesen figyel men kívül hagyta az iparág fejlesztési érdekét, és ugyanígy semmi jel arra, hogy tőkebevonási kötelezettséget írt volna elő a vevőknek. Ebből adódóan mi fogjuk megfizetni akár hitelekből, akár a díjban azokat a szükséges fejlesztési összegeket, melyek elen gedhetetlenek a privatizációban.
