Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 17 (245. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
499 ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Szalay Gábor képviselő urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Szalay Gábor képviselő úr. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Örömmel hallottam, hogy a környezetvédelmi bizottsá g is javasolja az általános vita lezárását, én tehát erre szeretném kérni előterjesztőként elnök urat, ezt legyen szíves megtenni. Egyébiránt ma este nem kívánok hozzászólni az elhangzottakhoz. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. A kéréseknek elege t téve, az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra holnap délután kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentke zett Kávássy Sándor képviselő úr, Független Kisgazdapárt, "Elégedettek lehetünke az agrártámogatás mostani rendszerével?" címmel. Megadom a szót. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Elégedett ek lehetünke az agrártámogatások mostani rendszerével? A legkevésbé sem! Annak ellenére ugyanis, hogy a Magyar Országgyűlés az évi költségvetések összeállításánál jelentős hányadot juttat a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és az agráralapok megőrzésér e, a magyar agrárium nemhogy fejlődne, hanem visszaesik, nem keletkeznek tartalékok, perspektivikusan semmi remény, hogy a magyar mezőgazdaság belátható, rövid időn belül képes lesz a saját lábára állni, arról pedig beszélni sem lehet, hogy a nemzeti jöved elem termelésében rövidesen elfoglalhatja azt a helyet, amit a II. világháború előtt és az 1945ös földosztás után mondhatott magáénak. Hol tehát a hiba? Véleményünk szerint egyfelől ott, hogy a szóban lévő rendszer jelenleg kizárólag a földművelésügyi min iszter, illetve a minisztériumban dolgozó tisztviselői kar akarata és kívánsága szerint működik, a nevezettek pedig - a jelek szerint - nem sáfárkodnak megfelelően a rájuk bízott költségvetési hányaddal. Erről győződhetünk meg, ha az 1997. évi agrártámogat ások fő csoportjait tekintjük, ebből ugyanis egyértelműen derül ki, hogy a felosztás az egyes minisztériumi főosztályok szűk szakmai érdekeinek megfelelően történik, holott az agrártámogatásokat igazában csak úgy lehet hatékonnyá tenni, a feje tetejéről a talpára állítani, ha minden más előtt azt vesszük szemügyre: melyik mezőgazdasági ágazat sínylette meg leginkább a bolsevik agrárpolitikát, és hogy ezek közül melyik talpra állításához fűződik elsőrendű gazdasági érdek. Nem kétséges, hogy ezt latolgatva a magyar mezőgazdaság több száz éve fő büszkesége, a magyar állattenyésztés viszi a pálmát. Nem szeretnék nosztalgiázni, mégsem tehetem, hogy ne utaljak rá: a magyar szürkemarha volt Európa egyik legjobb igavonója és legízletesebb húsú állatfajtája; ugyan ki szorult a tenyésztésből, de a magyartarkába számos nemes tulajdonsága öröklődött át. Szintén híres volt a magyar lóállomány is, hiszen mind hidegvérű, mind melegvérű lovaink iránt nagy volt a kereslet Olaszországban, Németországban, Belgiumban, Franciaorsz ágban, a Balkánon és a KözelKeleten. Hasonlók mondhatók a sertés- és juhállományunkról is. (20.00) Mi ezzel szemben ma a helyzet? A 40 éves falu- és mezőgazdaságrombolás eredményeként ma kisebb a szarvasmarhaállomány, mint a török hódoltság megszűnése u tán, négyszer kevesebb, mint 1848at követően, és egyhatoda az 1942. évinek. Legdrámaibb a helyzet a Dunántúlon. A lóállomány majdnem kiveszett, és a sertésállomány is kevesebb, mint a második világháború előtt volt.
