Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4849 versenylóteny észtésről beszél, nagyon nagy darázsfészekbe nyúl. E parlament falai között kétszer került szóba a Nemzeti Lóverseny Kft. problémája és az a kormányhatározat, amelyet a kormány nem hajtott végre immáron több mint két éve, azok a problémák, amelyek körülbel ül 35 ezer embert érintenek, akik a magyar versenylótenyésztésből élnek, és mindazokat érintik, akik szeretik a lovat, azt a nemes állatot, amely a magyar agrártörténet jelentős része. Gyakorlatilag a lótenyésztés, a nemesítés mindig egy kiváló állatteny észtési feladat volt. (14.20) Nem véletlenül mondjuk, hogy a legnagyobb gazdaságok szívesen viszik, szívesen fogadnak külföldi vendégeket is, nagyon sok kormányfő, elnök megfordult már Bábolnán, ha gondolunk a telivér- vagy arabtenyészetekre. Tehát egy agr ártörténeti, állattenyésztési, genetikai érték a magyar lóállomány, amelynek megmentéséért - ma már a huszonnegyedik órában vagyunk - mindent meg kell tenni. Az előzmények és a problémák gyökerét ott látom, hogy jelenleg három miniszter felügyeli a lóverse nyzést, magát a magyar lótenyésztést. Szakmailag a Földművelésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium elsősorban pénzügyileg, a privatizációért felelős miniszter asszony az ÁPV Rt.n keresztül felügyeli a Nemzeti Lóverseny Kft.t, amely jelenleg állami tu lajdonként kezelve a versenypályákat, szervezve a fogadást, jó gazdaként kellene hogy működjön. Ha most aforizmát mondanék: közös lónak túros a háta. Mivel három miniszter felügyeli, véleményem szerint valójában egy sem felügyeli igazából e lótenyésztést. A versenylótenyésztés a Földművelésügyi Minisztériumtól három éve egy fillért nem kapott. Amikor a Pénzügyminisztériumnak, természetesen, nagyon fontos társadalmi problémákról - oktatás, egészségügy, bármiről - kell dönteni (Akar László bólint.) - a tiszte lt államtitkár úr bólogat , Akar államtitkár úr megerősítheti, nyilván nem ez a legfontosabb feladat. De annak az ötezer embernek, aki ebből él, aki a saját pénzét teszi be - a Magyar Lovar Egylet tagjai , akik, amióta Széchenyi 170 éve megalapította a M agyar Lovar Egyletet, közöttük általában mecénások vannak, akik anyagilag megtehetik, hogy a pénzüket a lovakba, a lótenyésztésbe fektetik, ezek az emberek elképedve látják, hogy az elmúlt évben az adófizetők pénzéből 520 millió forintot emésztett fel a Ne mzeti Lóverseny Kft. - sajnos úgy fogalmazok - nem mindig a legkorrektebben, néha vízfejként működő menedzsmentje, az állam, még egyszer mondom, az ÁPV Rt. felügyelete mellett. Sajnos, ebből az 520 millió forintból az 1200 lóra, a versenylovakra összesen c sak 150 millió forint versenydíj jutott. Föltehetjük a kérdést: hová tűnt a 370 millió forint? Elment a vízfej működtetésére. Ezért itt rögtön elmondanám a Független Kisgazdapárt többször megfogalmazott álláspontját, amit ismertettem már. Mindig annak vagy unk hívei, hogy a párhuzamosságokat lehetőleg csökkentsük le, és az a szakmai szervezet működtesse az egész rendszert, aki a legjobban ért hozzá, akik a saját pénzüket kockáztatják - jelen esetben a Magyar Lovar Egylet tagjai , az a 345 ezer ember, aki közvetlenül vagy közvetve érintett a versenylótenyésztésben. Én immáron többedik ízben követelem a tisztelt kormányzattól, hogy gondolja át ezt a feladatot, és hajtsa végre a saját határozatát. Mire gondolok? 1995. április 4én - nevezetes napon - a 2095. kormányhatározatban a kormányzat megígérte a lótenyésztő társadalomnak, a lovasoknak, a lovasszakmának, hogy a kormány határozattal vet véget ennek az áldatlan állapotnak, ennek a ködös, lebegtető állapotnak. Amikor tavaly ősszel felszólaltam, az államtitk ár asszony - vagy már akkor is privatizációért felelős miniszter asszony volt , Csiha Judit miniszter asszony megígérte, hogy '96 decemberében a kormány dönteni fog, és végrehajtja a több mint másfél éve végre nem hajtott határozatát. '96 decembere óta el telt még egy fél év, '97 júniusát tapossuk, és mégsincs semmi intézkedés a kormány részéről. Pontosabban a problémák csúcsosodtak. A TAB, az ausztrál fogadásszervező cég, amely évekig megbízható módon bonyolította Magyarországon a fogadásszervezést - mivel anyagilag ellehetetlenült , kivonult a lóversenyzés- és
