Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4850 fogadásszervezésből. Egypár hétig a régi, elavult módszert vették elő az emberek, a fogadásszervezést a régi Ankergépekkel próbálták megoldani, jelentősen lecsökkent a fogadásszervezés, még az amúg y is alacsony szintről is még jobban lecsökkent. Pár hete látszólag rend van, mert két hónap haladékot kapott a tisztelt ÁPV Rt. irányította Nemzeti Lóverseny Kft., magyarul a TAB két hónapig haladékot adott, és így újra beindultak ezek a fogadásszervező g épek a 24 budapesti irodán, és a két lovaspályán lévő fogadóirodák is megindultak. Igen ám, de Magyarországon sajnos, olyan alacsony a fogadás - csak egy adatot mondok , 670 millió forint volt. Például a fogadás ugyanezen összege, Ausztráliá ban, amely lakosságát tekintve nem sokkal nagyobb, mint Magyarország - azt hiszem, talán 12 milliós Ausztrália a lakosságát illetően , ott például összesen kaptak 14 milliárd dollárt. 14 milliárd dollár volt a bevétel a lóversenyfogadásból. 14 milliárd do llár! Japánban ugyanez 35! Nálunk - még egyszer mondom - 650 millió forint egy évben, tehát töredéke, ezredrésze. Logikus, hogy itt csak akkor lesz a fogadásoknak nagyobb keletjük, ha olyan szakmai, kulturális és humán körülményeket tudnak biztosítani, hog y szívesen járnak ki az emberek újra a lóversenyt nézni, hisz ez a családoknak is megfelelő szórakozás, ez egy kiváló alkalom arra a szakembereknek is, hogy ott, ami agrártörténetileg Magyarországon 170 éve megvalósult, hogy az emberek a lóversenyzés öröme it élvezhetik, továbbra is fönnálljon. Sajnos, ha ez a helyzet alakul, félegy éven belül mindenképp megszűnik a magyar lóversenyeztetés. Tudniillik ha a két hónap letelik, akkor nem tudják a fogadásszervezést még ezen a szinten sem tartani, még kevesebb l esz a fogadási forgalom, és gyakorlatilag a lótartók, akik eddig is nagy ráfizetéssel tudták a lóversenypályákat fenntartani, elpusztulnak, ez a tevékenység megszűnik. Ezért véleményem szerint a megoldás továbbra sem lehet más, mint amit évek óta követelün k, hogy adják oda - a tisztelt kormányzattól kérjük elsősorban - a szakmának, jelen esetben a Magyar Lovar Egyletnek azt a jogosítványt. Az egész rendszer, a pályák továbbra is maradjanak állami tulajdonban. Ezzel mindenki egyetért. Maradjon állami tulajdo nban! Viszont a működtetést, a kezelést adják oda a Magyar Lovar Egyletnek, ne egy vízfej, az ÁPV Rt. által szakmailag kellően át nem látott menedzsment vezesse, hanem adják oda a Magyar Lovar Egyletnek, és azok az emberek, akik a saját pénzüket kockáztatj ák és ölik bele a magyar versenylótenyésztésbe, kapják meg azt a jogosítványt, hogy ők a fogadást megszervezzék. Még egyszer elmondom: véleményem szerint itt a közbeszerzési törvény is veszélybe kerül, annak a passzusai is veszélybe kerülnek, mert a mostan i - nemcsak újságcikkek - szakemberekkel való beszélgetések folytán az a hír járja, hogy a TAB nevezetű ausztrál fogadásszervezési szervezet, amely két hónapon belül mindenképp kivonul a lóversenyzésből, mindenképp eladja ezt a fogadásszervezési számítógép es rendszert, de mint ahogy hírlik, sajnos nem elsősorban magyar tulajdonosok kezébe fog kerülni, hanem egy Hewlett Packard Magyarország nevezetű kft.hez; egy amerikai cég, tehát a Hewlett Packard cég szeretné mindenképp megszerezni. Sajnos, feltételezzük , hogy a közbeszerzési törvény kijátszásával fog az ő kezébe kerülni, és ha a Nemzeti Lóverseny Kft. ezzel az amerikai céggel közösen fogja megszerezni ezt a fogadásszervezést, annak megint az lesz a következménye, hogy a vízfej, a pazarlás folytatódik, és közben az 1200, versenylovat tartó gazda pedig anyagilag ellehetetlenül, és nem tudja tovább végezni azt a munkát, amely a magyar állattenyésztésnek, de az egész magyar agrártörténetnek... Mindenképpen annyira hozzákötődtek Budapesthez a lóversenypályák é s a magyar agráriumhoz annyira hozzákötődött a magyar lóversenyzés, hogy ezt mindenképp kár lenne hagyni. Ezért kérem a tisztelt államtitkár urat - mivel a privatizációért felelős miniszter asszony most nincs itt , hogy a majd' fél évvel ezelőtt megígért kormányhatározat végrehajtása most már valóban megszülessen, és így valósuljon meg a probléma megoldása, hogy ez az ausztrál fogadásszervezés, amely másfél hónapon belül kivonul, megbízható módon magyar emberek, magyar tulajdonosok kezébe kerüljön, méghozz á olyan módon, hogy az távlatilag is megfelelő módon tudja működtetni ezt a rendszert, amely véleményünk szerint Magyarországon a közeljövőben is nagyon fontos lesz. Hiszen ha államfőknek mutogatjuk a bábolnai, mezőhegyesi vagy bármely ménest, a
