Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
4835 elfogadom. Közben nem féltjük az önkéntes nyugdíjpénztáraktól az embereket, ahol ez a biztosíték sokkal kisebb. Kérde zem én: ha valaki az emberek öngondoskodásáról, a demokráciáról beszél - hogy az én saját cselekedetemmel befolyásoljam a saját sorsomat, mert ez ezt is jelenti , akkor miért féltem egy jobban biztosított hasonló rendszertől csak azért, mert kötelező, ami kor van egy másik része, amely nincs ennyire biztosítva; miközben - mondtam, és ezt nem cáfolták meg eddig - ez az egynegyednyi tőkefedezeti rész egy kockázatmegosztást is jelent. Az eddigi beszélgetéseken is - a választókörzetemben múlt héten háromszor, e héten mindegyik nap, ma este és holnap este is egyegy településen beszélgetek az emberekkel erről a nyugdíjtörvénycsomagról - nagyon sok észrevétel elhangzott, amelyeket nem szeretnék megismételni, mert képviselőtársamnak időt kell hagyjak, de hadd mondj am azt - és ezt tegnap Csehák Judit a vezérszónoklatában is elmondta , hogy a Szocialista Párt nagyjából milyen módosításokat támogat, vagy mit kezdeményez majd. Ezeken a beszélgetéseken jórészt ezek előjöttek. Előjött az özvegyi nyugdíj kérdése, az átmen etben a biztonság kérdése, néhány csoportnak a hátrányos helyzete, ugyanezeket vetették fel az ott jelen lévők. Ugyanígy előjött a többgyermekesek kérdése. Minden megismétlés nélkül szeretném elmondani, hogy szerintem is azokkal a módosító javaslatokkal mé g jobbá tehető ez a javaslat, és gondolkodjunk azon, egymás érvei mellett nem elmenve, hogy miként tehető ez közösen jobbá, és ha ezeket a megoldásokat megtaláltuk, akkor ezt csináljuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zo ltán) : Tisztelt Országgyűlés! Öt perc időtartamban megadom a szót Zwack Péter úrnak, független. Utána Kovács Tibor képviselő úr következik az MSZPből. ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint Miakich Gábor képviselőtársam is, én is felszólalásom alapgondolatait választóim véleményeiből, aggodalmaiból és javaslataiból merítettem. A most tárgyalt törvénycsomag, amely a nyugdíjrendszer reformját hivatott jogilag megalapozni, az egyik leghosszabb távra kiható döntést igényli ebben a parl amenti ciklusban. Ha belenézünk a részletekbe, nemritkán húszharminc évre előre szabályozó konkrét tételekkel találkozunk. Emellett az életnek egy olyan, egyre terjedelmesebb szeletéhez nyúlunk hozzá, amelyben csak azok nem érintettek, akik sajnálatosan n em érik meg az időskori életszakaszt. A felelősségünk tehát hatványozott, mert esetleges elhamarkodott döntéseinkkel túl sok ember helyzetét és túl hosszú időre tehetjük lehetetlenné. Nem igazán akad felelős ember az országban, aki ne ismerné be, hogy a je lenlegi nyugdíjrendszer már megérett a reformra. Csak az a kérdés, hogy milyen szemléletű és tartalmú átalakításra van szükség? Sem a törvényjavaslatokból, sem a rendkívül rövidre és kevéssé nyilvánosra sikeredett társadalmi vitából nem derült ki az államp olgárok számára néhány nagyon fontos kérdés. Ezek közül az első a felosztókirovó rendszer működésének megítélése. Kétségtelen, hogy sok tekintetben rosszul működött, de a problémák többsége nem magának a rendszernek, a koncepciónak a hiányosságaiból adódo tt, hanem olyan működési tényezőkből, amelyek a rendszeren kívül keletkeztek. Mindenekelőtt a járulékfizetés elmaradására gondolok, és azokra a hiányosságokra, amelyek a befizetések elmaradásának büntetlenségét lehetővé tették. Ezáltal sérültek a piaci ver seny elvei is, elsősorban azért, mert a legnagyobb volumenű eltűrt mulasztások - amelyeket aztán végül is az adófizetők terhére korrigáltak - az állam mint tulajdonos által felügyelt szférában fordultak elő. Mindez azonban nem az elosztókirovó rendszer ko ncepciójának hibája, hanem a működtetésé. Nem vitatom a nyugdíjrendszernek a magánbiztosítási területtel való kiszélesítését szorgalmazó koncepció elvi szakmai előnyeit, sőt, a vegyes rendszer fokozatos kialakításának jogosságát sem. Az
