Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
4836 a megoldás azonban, amely végül is a javaslatba bekerült, ebben a formában ma Magyarországon sok gondot okoz. Ha abból indulok ki, hogy a kötelező tőkefedezeti elem nem más, mint egy államilag garantált, legalább tízéves moratóriummal biztosított forrás, melynek reálértéke n em kalkulálható, akkor aggodalmaim támadnak. Ugyanis az elmúlt évek magyarországi tapasztalatai alapján bizton számíthatunk ebben a rendszerben is pénzintézeti fizetésképtelenségekre, amikor viszont a törvény alapján az adózó állampolgár saját magának fize ti vissza a mások hibájából keletkezett követelését. Szakértői vélekedések szerint az új rendszerre történő áttérés háromszoros működési költséget igényel. Emellett a tőkefedezeti elem belépése miatt hiány keletkezik. Az ebből származó hiteligény a számítá sok szerint az első években 5070 milliárd, a tizedik év végére azonban már 1000 milliárd forint volumenű is lehet. Nem érzem megalapozottnak a javaslat társadalmi támogatottságát azért sem, mert valós társadalmi vita nem folyt. Voltak fontos fórumok, amel yek közül kiemelkedik az Érdekegyeztető Tanács ülése. De nagyon fontos szeletek kimaradtak. Már hónapok óta hangoztatták - sajnos, nem elég nagy sajtónyilvánosság előtt - a leginkább szakértői körökben azt, hogy ennek a törvénynek a hatásai nem a mai nyugd íjasoknál, hanem a leendő nyugdíjas generációknál és különösen a most fiataloknál jelentkeznek majd. Tehát nem csupán a valóban nagyon aktív nyugdíjastestületekkel kellett volna nyilvános vitákban megütközni, hanem az ifjúsági szervezetekkel és érdekvédelm i csoportokkal is. (Dr. Pusztai Erzsébet: Így van!) Nagyon fontosnak tartom azt a szakmai vélekedést is, hogy ezeknek a törvényeknek a sorsa összekötődik a mindenkori adótörvényekkel. Ugyanakkor egyelőre nálunk évente, néha év közben is változnak az adójog szabályok, míg a nyugdíjtörvények több évtizedre készülnek. Hogyan akarják megteremteni az állandó összhangot ilyen körülmények között? - ezt kérdezem. Erről semmit nem hallottunk. Ha mindezekhez hozzáveszem azt, hogy számos háttérszámítás pontatlan, hogy nem biztosított az informatikai bázis, amelynek hiánya az egészségbiztosításban is csődhelyzetet eredményezhet, akkor őszintén aggódom a törvénycsomag jövőjéért és főleg a magyar állampolgárok nyugdíjas éveiért. Ezeket az érzéseimet növelik az özvegyi nyug díj körüli rendezetlenségek, a rokkantnyugdíjjal kapcsolatos szigorítások, és legfőképpen... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a gyermeknevelés elismerésének rendkívül korlátozott volta - befejezem, elnök úr. Mindezek alapjá n fokozott érdeklődéssel várom az általános vita felvetéseire adott kormányzati válaszokat, főleg a módosító indítványok feletti szavazást. Jelenlegi formájában a törvénycsomag veszélyeit nagyobbaknak ítélem meg annál, semmint hogy támogatni tudnám a szava zásnál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP, akinek 8 perc tévéideje van. (Dr. Pusztai Erzsébet: Még tévé előtt vagyunk?) A KDNPnek még van 3 per c tévéideje, ha nem kívánják kihasználni, akkor Ungár Klára képviselő asszony következne. (Dr. Csehák Judit: Nem kíván hozzászólni.) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ilyenkor, a vita vége felé igen nehéz helyzetben van a képviselő, mert igen nehezen tud olyan témakörről beszélni, amiről eddig ne esett volna szó. (13.20) Úgy gondolom, én is csak arra vállalkozhatom, ho gy néhány dologra ismételten fölhívjam a figyelmet, kiemeljem ezek fontosságát.
