Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ (MSZP):
4829 késlekedésre nem látok okot, annál is inkább, mert az idő nemhogy érett a nyugdíjreformra, ha nem azt lehet mondani, hogy túlérett állapotban van. A második ilyen probléma, amivel foglalkozni szeretnék: felmerült, hogy a nyugdíjreform nem kezeli megfelelően a demográfiai, családpolitikai és egyéb kérdéseket. A következőképpen látom ezt a helyzetet. Engem is rendkívül aggaszt, és rémálomnak tartom a 8,4 milliós magyarságot 50 év múlva. Engem is rendkívül aggaszt a munkanélküliség és az országban található szociális feszültségek. Mégis azt gondolom, hogy nem a nyugdíjrendszerben kell megoldani ezeket a problémákat. A nyugdíjrendszer arra való, hogy méltó nyugdíjat fizessen a nyugdíjasoknak. Ha belekeverünk ebbe a rendszerbe más összefüggéseket és más rendszereket, akkor végül is az következik be, hogy a nyugdíjrendszer eredeti hivatása nem fog teljesül ni. Azt gondolom, nem az én világnézetemmel vagy társadalomképemmel van ebben a tekintetben baj, hanem azok társadalomképével, akik összekeverik a dolgokat, és azután csodálkoznak, ha a fejükre esik minden, vagy pedig más fejére, mint ahogy 1994ben történ t. Csak nagyon röviden említeném meg, hogy azt a kereszténydemokrata javaslatot, amelyik premizálná a nyugdíjrendszerben azokat, akik szakképzetten gyerekeket nevelnek, én rémálomnak, egyszerűen hajmeresztőnek tartom. (12.40) A harmadik ilyen kérdé s a makrogazdasági összefüggések kérdése. De ezzel tényleg csak dióhéjban tudok foglalkozni, mert látom, hogy az idő meglehetősen elszaladt. Egyrészt itt több felszólalásban a prognózisokat vagy a prognózisok helyességét vitatták. Úgy gondolom, alapvetően helytelen felfogásból kiindulva, aki valamikor prognózist készített, az tudja, hogy soha nem az következett be, mint amit a matematikai számítások kihoztak. Nyilvánvaló, hogy most sem a 3,545 százalékos növekedések fognak bekövetkezni egymás után. Ezt et től a számítástól egyszerűen nem lehet elvárni. Nyilvánvalóan a fejlődés ciklikus lesz, lehetnek rosszabb évek vagy jobb évjáratok, ez teljesen természetes. De nem is az a feladatuk a számításoknak, a modelleknek, hogy a következő 50 év gazdasági növekedés ét előre jelezzék, hanem az - és ezt a feladatát véleményem szerint kifogástalanul teljesíti , hogy bemutassák: még a nagyon lassú növekedés esetén sem lesz az államháztartási mérlegben a nyugdíjrendszer miatt kezelhetetlen hiány. Ezt a feladatát a számít ás - szerintem - eléggé megbízhatóan teljesíti. Ami a felosztókirovóból való kivonás miatti költségvetési deficitet illeti, korábban nekem is ez okozott legnagyobb problémát, megmondom őszintén. Most viszont úgy gondolom, a cél érdekében az állam egy óvat os, kismértékű eladósodást is magára vállalhat esetleg, igen kevés kockázattal. Hiszen abban az esetben, ha a tőkefedezeti rendszerből a gazdaságba áramlik a pénz és befektetik, akkor ebből nyilvánvalóan növekedés származik. Ebből a növekedésből következőe n magasabb lesz az adóbevétel, csökkenni fog a munkanélküliség, a pénzkínálat növekedése pedig lenyomja a kamatokat is. Így aztán minden valószínűség szerint vagy józan számítások szerint nemcsak a gazdaságban kezdődik el növekedés, hanem csökken az államh áztartásban, a költségvetésben keletkező deficit is. A következő ilyen makrogazdasággal összefüggő kérdés a külföldre való tőkekivitel kérdése volt. Bár azt hiszem, a parlament ezt is meglehetősen megtárgyalta, de hadd mondjam el ezzel kapcsolatban is véle ményemet. Az a meglátásom - és úgy is látom , hogy egész Európában akadályozzák a nyugdíjpénztárak tőkekivitelét, kivéve Írországot, Angliát, Hollandiát, amennyire jól emlékszem. S itt is meg lehet akadályozni. Ez nyilvánvalóan szabályozási kérdés. Az gaz daságpolitikai választás kérdése, hogy vajon aze a célszerűbb, hogy a nyugdíjpénztárak hozamát maximáljuk, vagy pedig az, hogy a nyugdíjpénztárak ne külföldön, hanem belföldön fektessék be az összegyűjtött tőkéjüket. Ez gazdaságpolitikai mérlegelés kérdés e. Gazdaságpolitikai mérlegelés kérdése ugyanakkor az is, hogy vajon megfelelő feltételeket nyújte az ország a nyugdíjpénztárak tőkéje számára. S abban az esetben, ha az ország nem megfelelő befektetési terület, akkor nemcsak a nyugdíjpénztárak nem fektet nek ide, hanem senki
