Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4805 pénzkihelyezéssel a bankárok profitját szolgálja bárki is - van az a félreértés itt nálunk, hogy azért, mert valami szervezet nonprofit, és közben nem számítja a profitot, és azért, mert önkormányzata van, vagy valamilyen szövetkezeti jellege van, vagy a résztvevőknek a tulajdona, attól az önzetlenebb és hasznosabb a közösség szempontjából. Attól az természetesen nem önzetlenebb és nem hasznosabb, annak a tisztviselői is saját egzisztenciájukat kénytelenek szolgálni, mint egy bank tisztviselői; és főképp nem hasznosabb, tudniillik nagyon sok esetben sokka l kisebb a belső késztetés arra, hogy jobban csinálja a szolgáltatást, jobban fizesse a pénzt, mint akkor, ha az profitra törekvő cég. Egyszerű dolgot mondok, most nem a pénztárak oldalán, hanem a bankoknál mondom a példát részben azért, mert bankokkal kap csolatban gyakrabban mondanak ilyen hülyeséget, pénztárakról csak ezután fogják gyakran mondani; részben azért, mert jobban ismerem a számokat, hogy hogy néznek ki itt a dolgok. Magyarországon egy bank alaptőkéjének tizenkétszeresét forgathatja pénzben. Ez azt jelenti, hogy ha egy 10 százalékos ideális kamatot, amire törekszik mindenki, minden bank mint végső célra - nagyon ritkán tudja elérni, de ez a nagy eszménye - rávetítenénk a pénzre, és teljesen csak a hitelezésből, tehát a pénz beszedéséből és kiadá sából csinálná a profitot, akkor az kevesebb, mint egy 1 százalékos kamatrést okozna. Mivel azonban két egyéb üzletköre is van minden banknak, ezért valójában az ideális profitnak a pénzárrése 1 százaléknál biztos, hogy jelentősen kevesebb. Ráadásul ezt a profitot, amit azzal, hogy meg tudja termelni, nem tudja elsősorban úgy megcsinálni, hogy növeli az árrést, mert akkor másokkal kerül szembe, hanem úgy tudja megcsinálni, hogy csökkenti a saját fajlagos költségeit, jobban, biztonságosabban helyezi el a pén zt, biztonságosabban kezeli a pénzt, és csökkenti a veszteségeit. Tehát valójában ezt az árrésre számítva maximum 1 százalékos profitigényt sem tudja árrésnöveléssel elérni, csak általában akkor, ha jobban csinálja a dolgát, mint más. Ebből következik, hog y a magánbankok Magyarországon is megették az állami bankokat, lássuk be. Ami miatt nagyon sürgősen privatizálni kellett a bankokat, ezért volt, mert a magánbankok profitérdekeltek, szemben az államival, aki kimagyarázhatja magát: elvitték a piacot; jobban csinálták a dolgukat. És ez szerte a világon így van. Sajnos én meg voltam győződve, hogy a pénztáraknál is valóságosabb dolog az, ha profitra kell törekednie a pénztárnak, és ezért jobban kell dolgoznia, mint valamilyen szövetkezeti jellegű igazgatásban egy tagságnak kell. A dolgot persze erősen tompítja, hogy pénztárak között lehet mozogni, tehát az igazi kritika a továbbiakban is a lábbal való szavazás; de mégis felesleges fétisnek tartom, hogy beleírjunk a pénztárba ilyesmiket, hogy annak nonprofitnak kell lennie. A kezelés másik baja akkor szokott lenni - itt angol példa volt erre a bajra, hogy ha elfeledkezünk arról, hogy a nyugdíjpénztár egy befektetési alap. Az az igazság, hogy az önkéntes pénztárak szabályozásánál időként erről elfeledkeztünk, és e bből bizony rettentő nagy bajok lehetnek. A pénztár befektetési alap, ezért nem szabad másként kezelni alapvetően, mint a befektetési alapokat, azzal a szigorúsággal és hasonlókkal. A régebbi angol jog nem tette meg ezt a szigorúságot, megengedett olyasmit , ami az irányelv szinten még a mi önkéntespénztártörvényünkben is benne volt tavalyig, csak hál' istennek nem tartotta be senki, hogy lehet szakszervezeti, meg munkahelyhez kötött, meg hasonló pénztárakat csinálni, amelyek mintegy önmagukba fektethették be a pénzt. (10.40) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Nyilvánvalóan minden biztosítottnak elemi érdeke, hogy ne keveredjen össze a pénzének biztonsága a munkahelyének biztonsága kérdésével. Ha ez a kettő összekeveredik egy vállalat szintjén, mint történt Angliában, akkor az életveszélyes, mert nemcsak a munkahelyét veszti el, mikor a vállalat csődbe megy, hanem a nyugdíját is. Ha ez így történik egy ország szintjén, akkor az ország gazdasági válsága egyúttal az ország ny ugdíjasaival is kiszúr. Tehát nyilvánvaló, hogy ennek nagyon szabadon kell működnie, és nagyon szigorúan csak befektetési alap mintájára lehet szabályozni. Bizony igaza van Sándorffy képviselő úrnak, hogy képmutatás a felelősségnek a
