Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
49 A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/3392. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3392/2931. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, ho gy a miniszteri expozé és a bizottsági vélemények már elhangzottak. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Szólásra következik Szentkuti Károly képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Őt követi Gyimóthy Géza képvisel ő úr, Független Kisgazdapárt. SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egy építésügyi szakember, nem építészmérnök szól most a SZDSZfrakció részéről a műemlékvédelmi törvénytervezetről, hanem egy múzeumi gazgató, aki élete egy jelentős részét mindig műemléki épületekben élte le, a nagycenki Széchenyikastélyban vagy most Mosonmagyaróváron a Cselleyházban. Ezért talán ez a vonzalom a műemlékvédelem ügye iránt, és talán ezért is vállaltam el ennek a műemlék védelmi törvénynek a gondozását. Hiszen benne élve egy műemléki épületben, megtapasztaltam annak minden előnyét, szépségét, és bizony azt is mondhatom, hogy nehézségét és hátrányát is. (18.40) Persze nem azt, hogy egy régi kastélyban lakva az ember köszvén yes lett, hiszen a régiekre ez is jellemző volt. A műemlékvédelmi törvénytervezet általános vitája együtt folyik az épített környezetről szóló törvénytervezettel, s azt gondolom, hogy ez nagyon fontos és hasznos, hiszen az épített környezet alakításáról sz óló törvénytervezetnek egyik nagyon fontos része, kapcsolódó része a műemlékvédelemről szóló törvénytervezet is. A műemlékvédelemnek elég jelentős hagyományai vannak Magyarországon, nagyon erős hagyományai, kötődései vannak, és azt gondolom, hogy a megvált ozott körülményekhez igazodóan szükséges és fontos egy új műemlékvédelmi törvény megalkotása. Még mielőtt a jelenleg benyújtott műemlékvédelmi törvénytervezetről szólnék, nagyon fontos az természetesen, hogy milyen megközelítési módokat alkalmazunk egy tör vény megalkotásánál. Az első legfontosabb kérdés, hogy a műemlékvédelemért ki a felelős, s itt nyilván a dominanciák a fontosak. Magyarországon hagyományosan a műemlékvédelemért elsősorban mindig az állam volt a felelős és annak különböző hivatalai, szerve zetei; hozzá lehet most tenni, hogy az önkormányzatok is. Ugyanakkor elég jelentős múltja és háttere van a társadalmi szerveződéseknek is, a különböző, műemlékvédelemmel foglalkozó egyesületeknek, civil egyesületeknek, csoportoknak, s azt gondolom, hogy ha ngsúlyozni kell, hogy a műemlékvédelem ügyében nagyon fontos szerepe van a használóknak, a tulajdonosoknak, tehát minden állampolgárnak. A másik megközelítési módhoz tartozó kérdés, hogy kinek az érdeke vagy mennyire érdeke a magyar állampolgároknak a műem lékvédelem, a műemlékvédelemmel kapcsolatos kérdések. Hiszen a műemlékvédelemnek egyik alapelve az, hogy bizonyos tulajdonosi vagy használói jogokat korlátoz a törvényben, annak érdekében, hogy ezek a műemléképületek speciális elbírálásban részesüljenek, t ehát korlátokat állít fel tulajdonképpen a tulajdonossal és a használóval szemben. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy a korlátok mellé milyen támogatási rendszereket, milyen ösztönző rendszereket épít be, hogy a korlátokon belül a műemléképületek műemlék kö rnyezetének megőrzésében érdekeltség jelenjék meg. Én ezt az érdekeltséget, az érdekeltség megjelenését rendkívül fontosnak tartom.
