Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
4786 Mindenképpen szólni szeretnék arról - ez szintén elhangzott képviselőtársam hozzászólásában , hogy az átállás költségeit a jelenleginek többszörösére prognosztizálta. Az én jelenlegi ismereteim szerint, ami rendelkezésünkre álló anyagokon, az előterjesztésen alapul, ezt meglehetősen merész jóslatnak tekintem. Nevezetesen azt, hogy a jelenleginek többszöröse lesz az átállás költsége. Azt hiszem, hogy az átállás költségeivel a kormány az előterjesztésében számolt. Az átállás költségeként legfontosabb tételnek azt tekintem, amit végül is a kormány bevállalt - és ugyan ellenzéki oldalról elhangzik többször kétség a te kintetben, hogy ez a fajta bevételkiesés milyen módon és honnan lesz majd biztosítva, de azt gondolom, le van írva egyértelműen, annak idején miniszter úr az expozéjában, azóta államtitkár úr már többször kijelentette itt a Házban , hogy a költségvetés vá llalja annak az összegnek a felosztókirovó rendszer részébe történő megtérítését, amely a megváltozott rendszer miatt nem fog oda befolyni. Ez, azt gondolom, hogy közöttünk egyetértéssel történik, ezt nem hallottam igazándiból még kritika tárgyává tenni, csak azt hallottam, hogy elfeledkeznek erről a vállalásról. Szerintem egy picit eltér a megítélésünk a reálgazdaság minősítését illetően. Képviselőtársam a reálgazdaság katasztrofális helyzetéről beszélt. Itt ne a kormány mutatószámait, talá n ne is a Nemzeti Bank mutatószámait vegyük alapul, hanem olyan független intézetek mutatószámait, amelyek általában közzé szokták tenni a legfontosabb gazdasági mutatókra vonatkozó számításaikat; ezek magyar és külföldi szervezetek is. Ez alapján azt hisz em, hogy semmiképpen nem ítélhető katasztrofálisnak a jelenlegi helyzet. Néhány évvel ezelőtt ez a jelző valószínűleg igaz volt, akkor nem igazán hitték el ellenzéki képviselőtársaink, amikor ezt a jelzőt használták itt többen kormánypárti oldalról. Mára, azt gondolom, nem teljesen így van. Megítélésem szerint tehát azt kellene figyelembe venni, hogy ha több megbízható, nemzetközileg elfogadott szervezet ilyenfajta megítélése Magyarországról pozitív, akkor semmiképpen nem kellene rosszabb képet kelteni ebbe n a kérdésben. Kifejezetten félreértésnek ítélem azt a megjegyzését képviselőtársamnak, amely a "Miért kell az utcára kényszeríteni a munkavállalókat?" mondatban hangzott el. Megítélésem szerint itt erről szó nincs, éppen másról van szó. Éppen valamennyiün k érdekének felismeréséről és remélhetőleg törvénybe foglalásáról van szó, és messze nem arról, hogy bárkinek érdeke lenne, remélem, senkinek sem a parlamenti pártok közül, sem politikusként, és remélem, más szervezetnek sincs ilyen érdeke az országban. Az t hiszem, abban is van egy kicsi félreértés vagy nem teljesen konzekvens megítélés, hogy ez a bizonyos magánpénztárakba kerülő pénz mennyiben a hazai gazdaságot és mennyiben nem a hazai gazdaság fejlődését fogja szolgálni. A törvényjavaslat nagyon egyértel műen kimondja: ezt a pénzt Magyarországon lehet befektetni; időkorlátot tartalmaz erre nézve a javaslat jelen helyzetben. Én azt hiszem, hogy teljesen világos, mi volt a kormány szándéka. Azon lehet vitatkozni, ha képviselőtársam úgy gondolja, hogy ezt a k orlátot oldjuk fel. Vannak olyan nézetek a közgazdászok között, amelyek azt mondják, hogy célszerű lenne ezt a korlátot feloldani, azaz pusztán hatékonysági alapon megítélhetővé tenni ezen pénztáraknak a befektetések lehetőségét. Erre lehet mondani azokat a példákat, amelyek elhangzottak arról, hogy Hollandiában és Írországban ezeknek a megtakarításoknak hány százaléka kerül külföldön befektetésre. Jelen helyzetben úgy gondolom, hogy ez a korlát, amely érvényesül, lehet, hogy szigorú korlátként érvényesül, de az induláskor feltétlenül szükséges ahhoz, hogy mindannyian azt mondhassuk azon magyar állampolgároknak, akik részt fognak venni ezekben a magánpénztárakban, hogy igen, erre a pénzre ez a garancia is érvényes. Azaz nincs meg az esélye annak, hogy majd v alaki ezt ki fogja síbolni külföldre. Persze ha erre az ellenzék oldaláról jelentős nyomás van, akkor szerintem erről lehet tárgyalni. Utolsóként arra szeretnék még reagálni, hogy a háború alatt eltűnt a magánbiztosítók vagyona. Igen, a háború alatt sok mi nden eltűnt. Én azt hiszem, hogy úgy a felosztókirovó rendszer, mint a magánpénztárak rendszere egy háború ellen nem nyújt biztosítékot senki számára. Megítélésem szerint ebben az országban - de más országban is - ilyen esetben nincs az az eszköz, módszer , amely
