Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
4785 A másik dolog, hogy a szerzett tapasztalatok alapján - amelyek et részben az ÁSZjelentések, részben a költségvetési bizottságban lefolytatott tárgyalások alapján szereztem - én úgy gondolom, hogy nem teljesen kialakult még a megfelelő vagyongazdálkodási rendszer a két önkormányzatnál. A következő, amivel egyetértek S ándorffy képviselőtársunk hozzászólásából: ő kimondta azt, hogy a nyugdíjjal valamit tenni kell, ez biztosnak látszik. Azt gondolom, hogyha ezt kimondja, akkor felesleges arról vitatkozni, hogy megalapozott vagy megalapozatlan a kormány hozzányúlása a rend szerekhez, hiszen valószínűleg abban a parlament valamennyi pártja egyetért, hogy a rendszerrel olyan problémák vannak, amelyek nem kerülhetik el a hozzányúlást. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nem vitatkozunk egymással, hanem egyetértünk. Ő azt vetet te fel, hogy nem tartja valószínűnek, hogy karitatív szemlélet és önzetlenség érvényesül ebben a hozzányúlásban. Azt hiszem, hiba lenne, ha egy felelős kormány részéről karitatív szemlélet és önzetlenség lenne érvényes egy ilyen dologban, hanem éppen a jöv őért érzett felelősségnek kell meghatároznia a kormánynak azt a javaslatát, azt a gondolatmenetét, amely egy láthatóan problémás kérdés megoldására irányul. Megítélésem szerint rossz számok hangzottak el százalékos mértékként, amikor azt mondta képviselőtá rsam, hogy a jelenlegi 70 százalékos mérték helyett a kormány 40 százalékot akar fizetni. Az én ismereteim szerint ma nem több, mint 60 százalék az a mérték, amelyről beszélünk. A beterjesztett javaslat ugyanúgy azt a mértéket kívánja fenntartani - igaz, h ogy két forrásból - majdani ellátási szintként. Tehát azt hiszem, hogy az 5560 százalékos mérték igaz ma, és igaz lesz akkor is, ha az új rendszer szerint lesznek majd folyósíthatók a nyugdíjak 16 év múltán. A következő dolog, amire szerettem volna minden képpen kitérni én is - Béki Gabriella képviselőtársunk már reagált erre , hogy vane döntési kényszer. Azt hiszem, hogyha valami ebben a kérdésben nem vitatható - és remélem, hogy ebben egyetértés van közöttünk - az az, hogy igen, döntési kényszer van. Ol yan döntési kényszer van, amely éveket feltehetően nem várhat. Ezt igazolja egyébként az 199094 közötti időszak Országgyűlésének döntéssorozata is, amely ebben a kérdésben született. Azt gondolom, igazolják azok a lépések, amely lépések már 1994 óta is má r történtek nyugdíjügyben, és igazolja az összes olyan prognózis, amely a nyugdíjreform előkészítése kapcsán hozzánk elkerülhetett. Ebből elég sokat megismerhetett valamennyi képviselőtársunk. (9.10) Ezek alapján nyugodtan ki lehet jelenteni azt, hogy igen , döntési kényszer van. Mert hiszen mihez képest viszonyítunk? Ez egy nagyon fontos, talán lehet azt mondani, hogy metodikai probléma is. Sokan a mai rendszer, az eddig működött rendszer mai állapotához képest viszonyítják a következőt is megítélésem szeri nt, de nem ehhez képest kell viszonyítani, hanem ahhoz képest kell viszonyítani, hogy ha ez a rendszer fut változatlan módon tovább a jövőben, akkor milyen problémákkal, milyen kihívásokkal, milyen finanszírozhatatlan helyzetekkel kell szembenéznünk 2000v alahányban. Ebben eltérnek bizonyos nézetek a gazdasági változások éppen bizonytalanul megítélhető volta miatt, de a demográfiai prognózisok eléggé világosan mutatják azt, hogy ami az Európai Unió országaiban is bekövetkezik a mögöttünk lévő években és az előttünk lévő években, az vélhetően Magyarországon is jellemző folyamat lesz. Nevezetesen, hogy egy aktív foglalkoztatottra, egy járulékfizetőre egyre több nem aktív ember fog fajlagosan, mutatószámban jutni. Ezért azt gondolom tehát, hogy döntési kényszer van, döntési helyzet van. Megítélésem szerint ebben egyetértésre is juthatunk. Lehet vitatni természetesen a 2030ig tartó gazdasági prognózisokat. Amit mi háttéranyagként megkaptunk a beterjesztett törvényjavaslatokhoz, az alapján nehéz lehet azt mondani , hogy a kormány azt vállalta volna fel, hogy 2030ig prognózist készít arra nézve, hogy akkor így fog haladni a gazdaság. Én úgy értelmezem, hogy három pálya van felvázolva, amely három pálya pesszimista - vagy nem tudom, hogy fogalmazhatunk , kedvezőbb és még kedvezőbb pályákat változtat. Ehhez képest a kormány természetesen nem a legkedvezőbb pályát választotta a számításainak megalapozásaként.
