Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
4782 álszigor a könyvvizsgálókkal szemben. Közben jogot kap, hogy elücsörögjön az igazgatótanácsban - 46. § (6) bekezdés. Kinevezik a pénztárvezetők tisztségviselőjének - 34. § (8) bekezdés c) pontja. Nem tudom, hogyan egyeztethető össze a kamarákról szóló tör vénnyel. Mitől lesz európai és független a könyvvizsgáló? Választják ugyan, de ezért nem lehet hálás. A könyvvizsgáló egész egyszerűen könyvvizsgál és független. A járulékfizetők biztonságát nem a könyvvizsgáló esetleges felelőssége garantálja, hanem a biz tosító garantált fizetőképessége. Ennek szabályait kell részletesen kidolgozni. A kiszámíthatósággal kapcsolatban van még igen erős aggályom. Sajnos, az elmúlt évek tapasztalata az, hogy évenként, sőt év közben is meg lehet változtatni a törvényt. A járulé kalapot képező jövedelemhatár karbantartását egyszerűbbé, átláthatóvá, minden biztosított számára könnyen érthetővé és kezelhetővé kell tenni. (8.50) 1990től az egyéni vállalkozók járulékfizetési szabályai, rendszere évente oly módosításokat szenvedett el , amelyek követhetetlenné tették mind a járulék, mind a pénzbeli ellátások alapját, az ügyviteli szerveknél a járulékelőírást, a folyószámlakezelést, a járulékfizetésre kötelezettekkel való egyeztetést és az egyenlegközlések valódiságát. A biztosítás ál talános alapelveire épülve elengedhetetlenül szükség van az egyéni vállalkozók és a szabadfoglalkozásúak jövedelemszerzési egyenetlenségeit és nem utolsósorban terhelhetőségüket figyelembe vevő olyan új járulékrendszer kialakítására, amely kiszámítható, és időbeli stabilitást garantál. Javasolom, hogy az egyéni vállalkozók által foglalkoztatott biztosítottnak a nyilvántartási lapját ezentúl is a megyei egészségpénztárak vezessék. Nem is érthető, hogy miért akarnak kibújni ez alól a felelősség alól a pénztár ak. Hiszen a munkáltatók jönnekmennekmeghalnak. Ki tudja őket a jövőben utolérni? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem helytálló az a kormányzati indok, hogy a biztosítási összegek befektetését a hazai gazdaság fellendítésére lehet és kell fordítani, és ebből a gazdaságnak komoly előnye származik. Ha piacgazdaság van, akkor rögtön rájövünk, hogy egy piaci alapon működő biztosítót nem lehet kényszeríteni arra, hogy hogyan gazdálkodjon. A sanda szándékot ott látom, hogy valójában a belső adósság kezelése 1800 mil liárd forint állampapír kibocsátását indokolja '97re. A kamat nem kevesebb, mint 828 milliárd forint. A befektetői körök állami sugallatra ezeket a kötvényeket vásárolják, köztük majd a magánpénztárak is. Ezzel biztos keresletet produkálnak az értékpapír piacon. Nyilván az így irányított pénztárak előbbutóbb kártyavárként omlanak össze - ez csak idő kérdése, lásd az állami társadalombiztosítási intézetet. Pénzügyi diktatúrával nem lehet a társadalom öregkori szociális biztonságát szavatolni, a keservesen befizetett összegeket rossz befektetésekbe forgatni. Mi a különbség akkor az állami és a magánintézetek között? Tanulmányoztam a hasonló nagyságú országok biztosítóinak kihelyezéseit. Így például Írország 37, Hollandia 25, Belgium 35 százaléknyi befektetés e került külföldre. Nyilván a szakemberek a legjobb nyereséget hozó üzletbe fektetik a társaság vagyonát, és ha ez ott úgy működik, hogy több lábon áll, akkor nálunk is előbbutóbb így fog működni, és az államadósság kamatterhein túl további források fogna k kiáramolni az országból. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igaz, hogy a magyar nép mindig csak arra vár, hogy az állam gondoskodjon róla. Öngondoskodás az is, ha a felosztókirovó rendszerben 42 éven keresztül becsületes munkája után tbjárulékot fizetett; s ezután elvárja, joggal, hogy tisztességes nyugdíjat kapjon. Igaz, a pénzügyminiszter úr elmondta, hogy pártpolitikai érdekek miatt szakmai érdekek sérülhetnek, de ezt a parlament nem vállalhatja, nem teheti több nemzedék érdekeivel szemben. A tőkefedezet i rendszer létrehozására közgazdaságilag előbbutóbb szükség lesz. De mivel hatása csak évtizedek múlva jelentkezik, fizetni pedig most kell, nekünk, a mai gazdaság pedig olyanamilyen, ez nem egy gyors döntést igénylő helyzet. Tragikus lenne, ha a törvény t nagyon rövid
