Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
4781 Ötödik: az á tállás költsége a jelenleginek többszöröse, alacsonyabb ellátás mellett nagyobb forrásigény jelentkezik. Fizetni kell a nyugdíjban lévőket, és gyűjteni kell az új típusú nyugdíjra; nem beszélve a párhuzamosan működő bürokráciáról. Az én olvasatomban a köve tkezőképp látom a fentieket. A magánnyugdíj bevezetését nem az a körülmény váltotta ki, hogy a társadalom gazdaságilag megérett arra, hogy a magánbiztosítóknál tartalékolja pénzét, hiszen a társadalom nagyobbik fele nagyon szegény. Csupán az történt, hogy a kormány felismerte azt a tényt, hogy a kommunista kormányok által gardírozott nyugellátási rendszer a totális csőd küszöbére érkezett, aminek egyik legfontosabb oka, hogy az alapok alulfinanszírozottak. A lakosság által évtizedeken át befizetett nyugdíjhozzájárulások a felosztókirovó rendszer keretében felszívódtak. Sok esetben szőrénszálán eltűntek, azokat másra fordították. Senkit soha meg nem kérdeztek, és senkit nem vontak felelősségre azért, hogy a dolgozók által nyugdíj céljára befizetett összege ket hova tüntették a költségvetés útvesztőiben. Véleményem szerint nem a rendszer a rossz, hanem a végrehajtás. Ha lopnak egy közértben, nem a közértet kell bezárni, hanem a tolvajt. 198996 között az egy főre jutó nyugdíj reálértéke 31 százalékkal csökken t, és nem éri el a '89. évi 70 százalékát sem. A reálgazdaság katasztrofális helyzetéből adódik, hogy az ország lakosságának szociális helyzete és életkörülményei ugyancsak katasztrofális képet mutatnak. A népesség száma '81től természetes fogyásából adód óan 346 ezer fővel csökkent. A társadalom alapintézményének, a családoknak széthullása tapasztalható. 1996ban a gyermekek 22,4 százaléka született házasságon kívül. 100 élve születésre 73 terhességmegszakítás esik. Ez a mutató a fejlett egészségügyi kultú rájú országokénak többszöröse. A halálozások 18 százaléka, ami évente 28 ezer haláleset, az egészségügyi ellátás hiányosságából adódik. Ez az arány a fejlett országoknál 10 százalék. Az országban zajló gazdasági folyamatok mind kevesebb munkaképes korú áll ampolgárnak tudnak megélhetést biztosítani. A fentiek szerint mind kevesebb lesz a biztosított, és természetesen ezáltal kevesebb lesz a befizetés. Amit eddig felsoroltam, mind komolyan befolyásolja a jövőképet. Ezt nehéz lesz bármilyen hurráoptimizmussal pótolni. Eközben a kormány úgy aposztrofálja a törvénytervezetet, mintha az már a érdekegyeztető szervekkel jóvá lenne hagyva. Holott szó sincs róla. A rendszer hatástanulmányai életszerűtlenek, az előremenekülés stratégiáját követik. Előttem fekszik a Nyu gdíjasok Országos Szövetségének tiltakozása, melyet tizenkét szervezet írt alá; az Orvosi Kamara tiltakozása, amely elpanaszolja, hogy nagyon rövid idő állt rendelkezésére, és az indítványaiból nem vagy nagyon keveset fogadtak el; valamint az IPOSZ, aki né gy egész napot kapott a törvénycsomag véleményezésére; itt az Érdekegyeztető Tanács tiltakozása is, akik tiltakoznak a törvénycsomag ilyen formájú elfogadása ellen. Úgy látszik, a kormány nem ért másból, csak az erőszakból. Nem érthető, miért kell az utcár a kényszeríteni a munkavállalót. Nem tudom, hány leendő biztosított munkavállaló tudja, miért érdemes tudni a pénztártagnak. Vagy rá csak a tagdíjbefizetés terhe tartozik? Vagy aki esetleg ismeri a befizetésszolgáltatás működési költségét, az mindent tud a biztosítóról? Tulajdonképpen ki felügyeli a biztosítót? Érdemes lenne erről egy kicsit jobban felvilágosítani a leendő ügyfeleket. Tulajdonképpen mit tesz a felügyelet? Önmaga helyett a könyvvizsgálót akarja munkára fogni. Például azt mondja a 46. § (8) b ekezdésében, hogy ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyona fedezeti tartalékának jelentős csökkenése várható, akkor köteles az igazgatótanácsot és az ellenőrzőbizottságot tájékoztatni, kezdeményezi a közgyűlés összehívását, és a pé nztárfelügyeletnek bejelentést tesz. Zárójelben jegyzem meg, hogy az idézet a gazdasági társaságokról szóló törvény adaptációja. Csakhogy itt a törvényelőkészítőknek nem jutott eszükbe, hogy a jelentős csökkenés nem derült égből villámcsapásként következi k be, hanem napról napra, a piaci viszonyok alakulásától függően jön létre. Egy könyvvizsgáló ezt csak így követheti. A könyvvizsgálótól alig várható el, hogy látnokként előre lássa például a tőzsdei krachot, és azt a pénztárfelügyeletnek jelentse. Tipikus
