Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
4780 amíg nem látszik biztosnak a rehabilitáció orvosi és elhelyezkedési ügye; amíg nem látszik biztosnak, hogy bizonyos sérüléseket oly módon le het javítani, hogy utána a munkaerő értéke növekszik; amíg nem látszik biztosnak, hogy nem sértünke meg egyetlen embert is ezzel - azt gondolom, ezt a törvényt nem lehet előterjeszteni. A szándékok nemesek. Van másfél évünk rá. Arra kérek mindenkit, hogy nagyonnagyon körültekintően tegye, mert ép embert meg lehet sérteni, mi könnyebben tudunk reagálni, változtatni; sérült embereket - akik lehetnénk mi is - nehéz helyzetbe hozni, nem humánus, és azt hiszem, nem is hozzánk illő. Nem akarom az időm teljes eg észében kihasználni, mert gondolom, lesznek, akik még a részletekről beszélnek. Gorkij az Éjjeli menedékhelyben valahol azt írja, hogy tisztelni kell az embert, nem sajnálni. Hadd tegyem hozzá, hogy a sajnálat megaláz, a nehéz helyzetet még nehezebbé teszi . A tisztelet, a szeretet ablakot nyit arra, hogy teljes életet éljen valaki. Azt gondolom, hogy ha egy társadalom képes erre, ha a politikusai, akiket felelősséggel ide küldtek, ennek a szellemében dolgoznak, akkor Vörösmartyt idézve - hogy a hölgyek se m aradjanak ki : ha ezt megtettük, akkor ez jó férfi- és jó női munka, "jó mulatság" volt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Soron következik Sándorffy Ottó képviselő úr, a Független Kisgazdapárt rész éről. Őt követi majd Veres János, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Megadom a szót Sándorffy Ottó képviselő úrnak. SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki reformot akar végrehajtani, annak a szemléletének is meg kell változnia. Minden itt hozott törvényt végre kell hajtani. Ettől lesz egy reform európai. Ha például az Országgyűlés által megszavazott vagyonátadást végrehajtották volna a kormányok, akkor ma a tb, illetve a nyugdíjbiztosítási in tézetek más helyzetben lennének. Akkor erkölcsileg elvárható lenne a polgártól is, hogy befizesse a járulékokat. Ezek után milyen erkölcsi alapja van a kormánynak a polgárral szemben? Az alkotmányos gondokat már elmondták az előttem szólók, ezért erről nem akarok külön beszélni. Most már biztosnak látszik, hogy a nyugdíjjal valamit tenni kell, hiszen hónapok óta megy a médiákon keresztül a sikerpropaganda, mely arról szól, hogy a kormány mindenáron reformot akar. El is hiszem, hogy a kormánytöbbség meg fogj a szavazni. Sejtem, hogy nem önzetlen karitatív szemlélet vezeti a pénzügyi kormányzatot. Nagyon egyszerű oka van: 70 százalék helyett 40 százalék körül akar fizetni a nyugdíjasoknak, a többit teremtse elő a polgár, ahogy tudja - és ezt járjuk körbekörbe. Megkezdődött a tánc, a nyugdíjbiztosítás aranyborjúja körül. A biztosítótársaságoknak sürgős, hiszen e költségvetés bármekkora része is hatalmas összeg, mely úgy hullik az ölükbe, mint az érett alma. A lobbyk pedig keményen működnek. Tisztelt Ké pviselőtársaim! Sok rangos értekezleten vettem részt, de a mai napig nem kaptam választ a következőkre: első az, hogy vane döntési kényszer; a második a követelmények - biztonság, értékmegőrzés, színvonal, átláthatóság, végrehajthatóság ; a harmadik a ny ugdíj és a gazdaság. (8.40) A gazdasági prognózis, mely megrendelésre készült, és a megrendelő szempontjait vette figyelembe, 2030ig prognosztizálta, és ezt úgy tálalják, mintha csalhatatlanok lennének. Hogy bizonyítja ezt a prognosztizálást a kormány? Re mélem, nem az államtitkár úr prognosztizálta, mert akkor a delphoi jósdába is elmehetnék. Közben milyen inflációs hatás éri a betéteseket? Negyedik: a társadalmi megítélés, a választás szabadsága, rétegvizsgálatok, garancia, viszontbiztosítás.
