Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
4778 módosításáról szóló t örvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló , valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, továbbá a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló, valamint az új nyugdíjrendszer bevezetéséhez kapcsolódó egyes feladatokról szóló és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló, 1993. évi III. számú törvény módosításáról szóló előterjesztések együttes általános vitájának folytatása. Az előterjesztéseket T/4293., T/4294., T/4295., H/4292. és T/4297. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Most az egyes képviselői felszólalá sokkal folytatjuk munkánkat. Soron következik először Mádai Péter, a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében. Őt követi majd Sándorffy Ottó képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót Mádai Péter képviselő úrnak, Szabad Demokratá k Szövetsége. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Számomra is nagy öröm, hogy Hedvig szent lett. Külön öröm számomra, hogy egy olyan Anjou királylányról van szó, aki bizonyos mai terminológiák szerint idegen volt ebben az országban. Azt gondolom, a Szent Istváni hagyomány, e nép befogadóképessége könnyedén, baj nélkül egy máshonnan jövő embert magyar szentté avat. Ez, azt gondolom, sokaknak példa lehet ma is. Ha már a szentekről beszélünk, Keresztelő Szent Jánossal kapcsol atban gyakran elhangzik - szerintem pontatlanul - az idézet, hogy "pusztába kiáltott szó" , és ez nagyon nem mindegy. Egy prédikáció, ha pusztába kiáltott, akkor a mi értelmezésünk szerint felesleges beszéd. Azonban ha nem tévedek, az írás azt mondja, hog y "pusztába kiáltó szó", amelyik azt jelenti, hogy tiszta, jó levegőben akadály nélkül, messzire terjed a hirdetett ige. Miért mondom? Azt hiszem, alapvető kötelessége minden képviselőnek, hogy ezekről a törvényekről, amelyekről most vitatkozunk, s amelyek nemcsak a jelent, hanem 50 évre a társadalom sorsát határozzák meg, olyan sűrűn és annyi helyen, ahol lehet, hirdessük, mondjuk - aki vállalja azt, hogy miért, aki nem, érveljen , hogy a társadalom megismerje, és ezáltal a döntést reményeim szerint helye selje. Nagyon sok minden elhangzott már a vitában pro és kontra; számomra igazán - talán nem meglepő - értelmes módosító javaslatokról éppen az a két kormánypárt beszélt, amelyek végül is az előterjesztés mögött állnak. Ez talán nem véletlen. Nem véletlen azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy ezt a törvényt nem lehet halasztani, ezt meg kell tenni, minden év késésért a jövendő fog fizetni. Bibó István, akit mostanában ritkábban idézünk, egyszer azt mondta, hogy szociálisan érzékeny nem akkor egy politikus, ha részvétet érez az elesettek iránt, hanem akkor, ha olyan gazdaságpolitikát folytat politikusként, mely lehetőséget ad a leszakadottak vagy gyengébb helyzetben lévők helyzetének javítására. Azt gondolom, semmi mást nem csinálunk, mint ennek a bibói alapiga zságnak próbálunk eleget tenni akkor, amikor megítélésünk szerint a társadalom egy lassú fejlődés előtt áll; legelső lépésként ahhoz az adóssághoz nyúlunk, amellyel öt évtizede tartozunk a társadalomnak. Érdekes dolog - és nem kötekedni akarok - az ellenzé k érvelése. Egyik oldalról megkérdőjelezik azt, hogy növekedés előtt állunk; másik oldalról olyan elvárásokkal bombázzák a beterjesztőket, amelyek egy sokkal nagyobb növekedés esetén sem megvalósíthatók jelen pillanatban. Ha ezt az ellentmondást fel tudják oldani - lelkük rajta. Én nem tudom.
