Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
4686 A javasolt konstrukció bevezetése akkor lehet céls zerű, ha valamely olyan országban kell kialakítani, ahol eddig nem volt nyugdíjrendszer, vagy a nyugdíjrendszer ellátási körét szándékoznak növelni. Nálunk pedig nem ez a helyzet. Ilyen körülmények között a javaslat makrogazdasági és nyugdíjszakmai szempon tból egyaránt kedvezőtlennek tűnik. A kormány nyugdíjreformjavaslatával a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a független szakértők széles köre sem ért egyet. Ilyen helyzetben nagyon fontos az a kérdés, hogy a döntést hozók hogyan tudják megítélni a reform ot, illetve azt, hogy az milyen hatással lesz az érintettekre. Tapasztalatból tudjuk vagy a vita alapján sejthetjük, hogy bonyolult kérdésről van szó. A bonyolult kérdések megértésénél, eldöntésénél pedig szakértőkre lennénk utalva. Ugyanakkor a szakértők is vitatkoznak egymással. A várható nyugdíjszint megítélésénél feltételezésekre kell támaszkodnunk, ezt leegyszerűsítve tartalmazza az anyag. Nem szól arról, hogy a hozamok ingadozhatnak a gazdasági ciklusoktól, a személyi jövedelemadózás módjától, a működ ési és befektetési költségektől függően. A magasabb hozamú befektetéseknek általában nagyobb is a kockázata. Emellett a javaslatban leírt feltételezéseket félrevezetőnek tartjuk, mert nem bizonyított, hogy a hozamok csak magasabbak lehetnek, mint a kereset növekedés üteme. Fordított helyzet is előfordult, ami pedig erőteljesen megváltoztatja az eredményeket. A javaslat alapvető hibái közé tartozik megítélésünk szerint, hogy rossz a vegyes finanszírozású rendszer kalkulációja. A vegyes finanszírozású rendszer lényegében öregségi nyugdíjat biztosít, így részarányát az öregséginyugdíjkalkuláció alapján kell meghatározni. Ez a kalkulációs hiba az említett irreális hozamfeltételezéssel együtt eredményezi, hogy a magas költségekkel dolgozó és örökölhetőséget is bi ztosító, tőkefedezeti rendszert magába foglaló vegyes finanszírozású rendszer a nem pályakezdőknek is előnyt biztosíthat a bemutatott számításokban. Kérdés ugyanakkor, hogy valójában hogyan fog adózni a vegyes rendszer felosztókirovó része is. A jelenlegi számításokban erre semmilyen fedezet nincs. A jelenlegi egységes szabályozást a javaslat szerint több törvény fogja felváltani. Félő, hogy a törvényjavaslatok sürgősségi tárgyalása kizárja a törvénycsomag összehangolását a parlamenti vita keretében, ezért arra kell számítani, hogy a problémák majd igazából a végrehajtás során kerülnek felszínre, gyakori kiigazításokat, pontosításokat igényelve. A korkedvezményes nyugdíjrendszer, illetve a rokkantságinyugdíjrendszer későbbi kidolgozása eleve magában hordja a benyújtott és várhatóan elfogadásra kerülő törvényjavaslatok rövid időn belüli módosítását. Ezért szükségszerűen felvetődik az a kérdés, hogy a benyújtott törvénycsomag elvi és kodifikációs szempontból megfelelően kimunkáltnak minősíthetőe. Sú lyos ellentmondást hordoz, hogy az ellátást szabályozó törvények, illetve az úgynevezett ágazati törvények is féloldalasak. Ez a szabályozási rendszer értelemszerűen az igazgatásban és az ügyintézésben is több áttételt, a működési költségek jelentős növeke dését okozza; továbbá félő, hogy az ügyintézés lassulásához is vezethet. Az adott helyzetben és körülmények között a benyújtott törvényjavaslatok helyett még az egységes törvényi szabályozás is jobb megoldás lett volna. Az alkalmazott kodifikációs módszern ek tehát racionális indokai nincsenek. Rá kell mutatni, hogy az ellátások finanszírozását biztosítani hivatott járulékbeszedési és nyilvántartási rendszerben egyik évről a másikra új szisztémát bevezetni vagy a feladatokat új szervezetre bízni kellő szakma i, ügyviteli, informatikai előkészítés és előzetes tesztelés nélkül több mint kockázatos lenne, nem is beszélve a növekvő költségigényről. A vonatkozó törvényjavaslat 1998tól szinte minden évre nézve eltérő módon javasolja a nyugdíjak évi rendszeres emelé sét. Ezek mindegyike azonban alacsonyabb emelést jelent a jelenleg hatályos törvényben előírtaknál. A nyugdíjasok a reálbércsökkenés időszakában nagy önmegtartóztatással vették tudomásul, hogy amikor a keresetek reálértéke csökken, a nyugdíjak is osztják e zek sorsát. A javasolt rendszer évenkénti változtatásokkal nem tesz eleget a nyugdíjasok azon követeléseinek sem, hogy a rendszer egyértelmű, átlátható és tényadatokon nyugvó legyen.
