Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
4687 Súlyosbítja e kérdéskör elfogadtatását az is, hogy az előterjesztés az íg ért emelés mértékébe belekalkulálja az özvegyi nyugdíj kiterjesztésének többletköltségét, amely önmagában is elfogadhatatlan. Komoly elvi kérdésnek tűnik az is, hogy a kötelező magánnyugdíj nem vállalja tagjai megrokkanásának anyagi terheit, hanem azt a fe losztókirovó elven működő nyugdíjrendszerre hárítja át. Lényegében ez a helyzet a hozzátartozói ellátások tekintetében is. A javasolt nyugdíjrendszer alapvetően változtatja meg a nyugdíjarányokat, amelyek szorosabban kapcsolódnak a befizetett járulékokhoz . Ugyanakkor nincs egyértelműen igazságos nyugdíjformula, azt a társadalmi konszenzussal kell kialakítani, amihez pedig elengedhetetlen a nyugdíjarányok bemutatása. Ez a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozóan lényegében nem szerepel a benyújtott csoma gban. Sajátos problémája a javasolt nyugdíjrendszernek - a felosztókirovó részén túl - a tőkefedezeti nyugdíjjáradék, amiről biztonsággal csak az állítható, hogy előre nem határozható meg. Ebből következően rendkívül körültekintően kell eljárni, különös t ekintettel arra, hogy a két nyugdíjrendszer között választók rendkívül nagy kockázatot is vállalnak. Mi lehet a megoldás? Az ideális megoldás az lenne, ha a reformjavaslathoz egy olyan dokumentum kapcsolódna, amelyben a témakör szakértői minősítenék a java slatot. E javaslatban bemutatnák, hogy milyen kijelentéseket, állításokat lehet készpénznek venni, melyeket lehet elfogadni, melyekben nincs egyetértés és miért. A Független Kisgazdapárt álláspontja, hogy egy ilyen dokumentum nélkül felelős döntés nem hozh ató, e dokumentumot nem helyettesítheti a vitákra való hivatkozás, mert azokon szakértői megállapodás nem született. Tisztelt Képviselőtársaim! Az időskorúak szociális járadékáról néhány gondolatot hadd fogalmazzak meg. Valószínűleg az érdeklődők találkozt ak már azzal a gondolattal, hogy szükség lenne egy általános jellegű jövedelempótló szisztéma kialakítására az arra rászorulók körében. Ennek elvi, gyakorlati kérdéseiről évek óta szakmai viták folynak, egyeztetésekkel független szakértők és helyi szociálp olitikát művelők között. (10.00) Sajnálatos, hogy ezek a viták évek óta tartanak, pedig éppen a szociális biztonság megkövetelte volna ennek korábbi szabályozását. Különösen indokolja ezt a rászorultak abszolút és relatív számának növekedése, a jövedelmek igen erőteljes differenciálódása, a szociális biztonságnak valamifajta átláthatóbb és garantáltabb érvényesítése; másfelől - ez is lényeges szempont - a jelenlegi szociális rendszerek rendkívüli szétaprózottsága, ebből fakadó áttekinthetetlensége, ami tová bbi egyszerűsítést kíván. A munkára való ösztönzés, ellenösztönzés finom összehangolását pedig sehol nem sikerült igazán megoldani. Ez is indokolná mint a szociális biztonság egyik tényezőjének megvalósítását. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, ho gy ilyesfajta ellátás szükséges. Hogy a jogosultság mértéke, a garancia határa hol húzódik, nagymértékben függ az adott ország teherbíró képességétől, eddigi gyakorlatától, tradíciójától, főként pedig természetesen a szociális problémák milyenségétől. Az a dott ország helyi viszonyaihoz kell tehát leginkább illeszkednie, de nemcsak a fentiektől függ az ellátás milyensége. A politikai gondolkodástól is függ, amely viszont nem mindig tükrözi a valós helyzetet, igyekszik azt a maga javára manipulálni, ezért ese tenként nem megfelelő minőségű bázisadatok alapján kell dönteni az ellátásról, annak pénzügyi, anyagi és nem utolsósorban jogi vetületéről. Jelen körülményeink között nem az egyént, hanem a családot kell tekintetbe venni, s hogy az ellátás jövedelemkiegész ítő jelleggel működjék. A jövedelempótlás, az ellátás mértékét elsősorban a családhoz, annak szociális, jövedelmi helyzetéhez mérve kellene meghatározni, csökkenteni vagy feloldani azt a feszültséget, amely jelenleg a magyar családokban tapasztalható. Ez a feszültség nem más, mint fénysebességgel utazás az elszegényedés felé, ez nem más, mint a kiszolgáltatottsághoz
