Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
4645 Ami viszont a reménytelensé get illeti, az véleményem szerint csak ott vetődik fel, hogyha eleve reménytelen, tehát soha nem kerülhet feltételes szabadságra az elítélt. Abban az esetben, amikor elvileg megvan a lehetőség, hogy akár egy hosszabb idő után is szabadlábra kerülhessen, ak kor nem lehet beszélni erről a reménytelenségről. Az egy mennyiségi kérdés, hogy valaki személyében hogyan éli meg, hogy esetleg 15, 25 vagy 30, 35 év után kerülhet feltételes szabadságra. A lényeges szempont ebben az - és ez a minőségi különbség , hogy v an lehetősége a feltételes szabadságnak; és a másik, ami természetesen hozzátartozik ehhez a kérdéshez - és ez a Szájer Józsefféle javaslatnál is elhangzott , hogy rendkívüli későbbi változások esetén nyitva van a kegyelem lehetősége is. Ami miatt tulajd onképpen szót kértem, az két kérdés. Az egyik: a szakmán belül is nagyon kevesen tudják azt a szempontot, hogy az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélteknél más szempontokat is figyelembe lehet venni a feltételes szabadságra bocsátásnál, többek között a kár még vissza lehet térni az eredeti bűncselekményre is - nincs kizárva. (20.30) Ennek ellenére a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatosan kialakult és a jogi szakmán belül is kialakult vélekedés nem nagyon érzi ezt a különbséget. Lehetséges, hogy ez csak jogpropaganda kérdése, úgy gondolom azonban, hogy egy ilyen súlyú kérdésben, amely a lakosság biztonságérzete szempontjából talán a legirritálóbb - hiszen a legsúlyosabb bűncselekményeket érinti , aligha szabad arra hagyatkoznunk, hogy hátha eset leg jobban megmagyarázzuk a lakosságnak ezt a kérdést. A másik szempont, ami miatt szót kértem, a következő: amikor annak idején, 1994 februárjában előterjesztettük Hack Péterrel és még két másik szabaddemokrata képviselőtársunkkal ezt a javaslatot, akkor az eredeti javaslat csak a bírósági mérlegelési lehetőséget kívánta bővíteni, méghozzá rendkívül súlyos esetekben, a feltételes szabadságra bocsátás kezdeti határa érhesse el esetleg a 40 évet. Hangsúlyoztuk akkor is, és hangsúlyozzuk most is: eszünkbe nem jutott az, hogy a feltételes szabadságra bocsátásnál ez lenne valamilyen általános szabály. Ez mindössze arról szólt akkor is, és a mostani vitának is ez a lényege, hogy a bíróság mérlegelési lehetőségét, a bíróság jogosultságát kell valamilyen formában k iterjesztenünk ahhoz, hogy olyan ítéleteket hozhasson a rendkívül kiélezetten súlyos ügyekben - és erre sajnos a közelmúltban volt néhány példa , amelyek a lakosság számára nagyobb biztonságot és nagyobb megnyugvást adnak. Azt hiszem, ezekben az esetben kevésbé lényeges szempont, hogy az elítéltnél a saját reménytelenségérzete mennyire erős és mennyire nem erős, ezekben az ügyekben a lakosság megnyugtatása nagyon lényeges szempont. Ami itt a gondot jelenti: ha 25 év után pél dául a bíróság el fogja bírálni az elítélt addigi viselkedését, esetleg a korábbi magatartását, akkor az nagyon soká van. Sem a mostani cselekmények általános megelőzése szempontjából, sem pedig a lakosság igényei szempontjából nem lényeges, teljesen közöm bös dolog, hogy 25 év múlva majd egy bírósági tanács milyen döntést fog hozni, és esetleg tényleg nem fogja élete végéig szabadlábra engedni azt az elítéltet, aki nagyon súlyos bűncselekményt követett el. Tehát ezt szeretném mindenképpen hangsúlyozni: nem drasztikus szigorítást szerettünk volna, hanem azt, hogy az egyedileg nagyon súlyos esetekben a bíróság megnyugtatóbb és a lakosság védelmét jobban szolgáló ítéleteket hozhasson. Nem akartunk többet, nem akartuk azt, hogy általánosságban szigorodjanak az e ddigiekhez képest is a feltételek. Bár természetesen az alsó határ tekintetében is el kell gondolkodnunk, hiszen az újabb javaslatok ennek emelését is tartalmazták, hogy ha valaki valóban olyan súlyos bűncselekményt követett el, hogy életfogytiglani szabad ságvesztésre ítélik, akkor azért lehetőség szerint úgy kerüljön szabadlábra, hogy ez az ítélet valahogyan összhangban legyen a büntetési rendszerrel, tehát a határozott tartalmú szabadságvesztésre ítélteknél is a szabadulás lehetőségéhez képest ez szignifi kánsan súlyosabb lehetőséget biztosítson. Úgy gondolom, ezek azok a szempontok, amelyek elgondolkodtatóak még, és még akár a különböző javaslatok valamiféle kombinációjával, bizottsági módosító indítványként is elképzelhető
