Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HOFFMANN ATTILA (MSZP):
4627 A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szó ló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása . Az előterjesztést T/3925. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3925/13. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Két képviselőtársunk írásban előre jelezte hozzászólási szándékát. Elsőként m egadom a szót Hoffmann Attila képviselő úrnak, MSZP, akit Kósa Lajos képviselő úr követ. DR. HOFFMANN ATTILA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban tisztelt miniszter úr azzal kezdte, hog y az 1992 novemberében elfogadott távközlési törvény alapvetően jó törvény, de az idő megérett bizonyos elemeinek a módosítására. Valóban, igaza van dr. Tamássy István képviselőtársamnak, aki június 2ai felszólalásában a távközlést az elmúlt években Magya rország egyik legnagyobb sikerágazatának nevezte. Az általa már idézett adatok magukért beszélnek, ezeket nem is kívánnám megismételni. Én is csak a saját választókerületem kis példáját teszem ehhez hozzá. Budapest XVII. kerületében - de igaz ez az X. és a XVIII. kerületre is - 1995ig száz lakosra körülbelül 68 telefon jutott, mára ez a szám már 35 körül van. Elértük azt is ezen a területen, hogy mára kínálati piac van, szinte azonnal telefonhoz lehet jutni, akár részletre is. Köszönetet is mond ezért a l akosság, több százezer ember a távközlési ágazatnak, a Matávnak és az Első Pesti Telefontársaságnak is. A mennyiségi fejlődés, növekedés mellett a minőség is ugrásszerűen fejlődött, a hálózat digitalizáltsága már valóban túljutott a 60 százalékos országos átlagon. Miniszter úr szerint a törvénymódosítási javaslat összhangot teremt a médiatörvény és a koncesszióról, illetve a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény között. Nézzük akkor a T/3925. számú törvényjavaslatot magát! A tervezet több kisebbnagyobb mó dosítást tartalmaz az 1992es törvényhez viszonyítva, amelyek pontosítanak vagy kiigazítanak, elavultakat és időszerűtleneket - például a már kialakult piacszerkezet okán , nem bizonyultak sikeresnek vagy működőképeseknek. Ezek a kiigazítások vagy törlése k nagyrészt rendben is vannak, nem is térek ki rájuk. A módosítási javaslatok között azonban van néhány olyan koncepcionális kérdéskör, amelyről érdemes szót ejteni. Ezek a témakörök a következők: a közcélú szolgáltatási kör jelentős kibővítése - különös t ekintettel a jogok és a kötelezettségek megváltoztatására - vagy a hatósági feladatok megváltozásával, bővülésével kapcsolatos elemek vagy a kábeltelevíziózás kérdésköre, illetve szabályai. Ebben a három kérdéskörben vannak komoly fenntartásaim és aggályai m a tervezettel kapcsolatban. Véleményem lényege a következő: Az elsőhöz: a törvénytervezet jelenlegi módosítási javaslata kiterjeszti a közcélú szolgáltatások fogalmát, mely szerint lényegében az lehet vagy lesz közcélú szolgáltató, aki nyilvánosan meghir detett üzletszabályzatot szerződéses feltételekkel alkalmaz, lásd a 10. definíciót a módosításban. Nagyon leegyszerűsítve: szinte aki akar. És miért ne akarna egy szolgáltató közszolgálati lenni, ha ennek a kategóriának vannak előnyei, hiszen jogok kapcsol ódnak hozzá, ugyanakkor kötelezettségek szinte semmi? (19.10) Miről van szó? Az 1992es törvény szerint közcélú szolgáltatók a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokat végző szolgáltatók. Ezeknek egyaránt vannak koncessziós szerződéseikből következően - és természetesen számos más jogszabályból eredően is - kötelezettségeik és jogaik. Néhány a kötelezettségekből: fejlesztés és ellátási kötelezettségek szankciókkal, szolgáltatásminőségi mutatók hatóság által előírva, szankcionálva, kötbérfizetési kötele zettség a
