Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Abdullah Omar, a Dél-Afrikai Köztársaság igazságügy-miniszterének és kíséretének köszöntése - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
4544 amit most a pályakezdők és az önként vállalók fognak magánnyugdíjpénztárakba befizetni. Áltathatjuk magunkat azzal, amivel a kormány áltatja az ellenzéket, hogy majd a GDP 1 százalékának megfelelő összeg erejéig a költségvetés ezt ki fogja pó tolni vagy kipótolja. De ki és miből teremti elő a költségvetésben ezt a szükséges, a GDP plusz 1 százalékát kitevő összeget? Ez több tízmilliárd forint! Hadd mondjam el ennek a pontnak a kapcsán azt, hogy például ebben a körben igen eltérő véleménye van a kormánynak és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak. Hiszen a kormány ezt az összeget 3040 milliárd forint közé tervezi, ugyanakkor a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat 7080 milliárd forintos összegeket említ. Az az anyag, amit minden képviselőtársam megkap ott a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattól, egy nagyon nagy hiányra, esetleges hiányra hívja fel a figyelmet, amikor azt mondja, hogy a halmozott hiány tíz év alatt 1000 milliárd forint lehet; ezt az anyag 10. oldala tartalmazza. Majd összefoglalóként szeret ném ismertetni képviselőtársaimmal, mit ír a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. Olyan kényszermechanizmust kezd működtetni a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer, ami a mindenkori politikai és szakmai döntéshozók óhajától függetlenül kényszeríti a nyugdíjsz ínvonal csökkentését vagy fokozza az állam eladósodását. Maga a folyamat a törvények hatálybalépésétől kezdve visszafordíthatatlan. Milyen üzenete van még ennek a törvénynek, amit megfogalmazásom szerint a dzsungel törvényének is nevezhetünk? Tudom, hogy a z 1975. évi törvény is elég keszekusza volt, de gondolják meg képviselőtársaim, hogy húsz év alatt kialakult az emberekben egyfajta ismeretanyag, egyfajta jogtudat. Elolvasva ezt az öt törvényt, riasztó kép tárult elém. Hogyan fog az állampolgár ebben a t örvényhalmazban eligazodni? Hiszen itt lesznek olyan lehetőségei, amikor több címen jár ellátás az állampolgárnak, és jogvesztő határidők vannak, neki kell választani. Gondolják meg, fél év múlva kívánják életbe léptetni ezt a törvényt, körülbelül hiányzik hozzá még húsz alacsonyabb rendű jogszabály, hogy ez életbe lépjen. Nemhogy az állampolgároknak, az apparátusnak sem lesz ideje felkészülni erre a mérhetetlen törvényi változásra! Kevés olyan törvénye van egy országnak, ahol mindinkább a populáris törvény re kellene törekedni, a könnyen érthető, könnyen átlátható törvények megalkotására. Ez a törvény nem járul hozzá ahhoz, hogy könnyen értelmezhető legyen az állampolgárok számára a benne foglaltak megértése. Van még egy fontos üzenete számomra ennek a törvé nynek, ami inkább hasonlatossá teszi ezt a törvényjavaslatot egy olyan jelentéshez, amit a delphói jósdában szoktak megfogalmazni. Csak az a baj, hogy negyvenötven évre előre a delphói jósdában is inkább a háborúk és a szerelem ügyében voltak éleslátók az ott levő jósok; általában az infláció, a születésszám, a GDP és egyéb vonatkozásokban nem minősültek jó jósoknak még ők sem. Sőt azt is el kell mondanom, hogy még a legjobb jóslataik is időnként különféle értelmezésre adtak okot. Így eshetett meg egyébkén t, hogy Achillest sikerült megölni, mert a sarka mégiscsak sérthető pont volt. Ebből a törvényből olyan kockázatot olvasok ki, és olyan kockázat kötelezésére szólítja fel az állampolgárokat ez a törvényjavaslat, amit maga a törvény beterjesztője sem látott át. És mint ahogy ezt a társadalombiztosítási önkormányzatok jelentéséből is tudjuk, olyan számokkal dolgozott az előterjesztő, amit még az önkormányzat sem tudott alátámasztani, magyarul ezek fiktív vagy vélelmezett számok voltak. Egyetlenegy olyan fejez et nem szól az anyagban arról, hogy az átállásnak melyek lesznek a költségei, hiszen itt komoly költségkihatással jár maga az átállás, nemcsak ezeknek az intézményeknek a létrehozása, hanem a működési költségek is. Itt óriási eltérések vannak a világban is és az előterjesztett anyagokban is; a 3 százaléktól a 21 százalékig bármi előfordulhat működési költségként, és van példa a 3 százalékra is, és van példa a 21 százalékos működési költségre is. Egyet nem értettem az anyag elolvasása kapcsán. Az a kormánytö bbség, amelyik 1994ben a világkiállítás megrendezése kapcsán számtalanszor tette fel a kérdést, hogy ki fogja kiszámolni, hogy
