Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Abdullah Omar, a Dél-Afrikai Köztársaság igazságügy-miniszterének és kíséretének köszöntése - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
4545 ez mennyibe kerül, ki fogja megmondani, hogy ennek mennyi lesz a végösszege, ugyanez a kormánytöbbség most egy olyan számítás né lküli nagy átalakítást tesz az Országgyűlés asztalára, és az egész társadalomnak ajánlja fel ezt az átalakulást, aminek a valós költségét senki nem tudja még megjósolni sem ebben az Országgyűlésben. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Végig kellett volna olvasni az anyagot!) Elolvastam végig az anyagot. Vannak ezzel szemben nagyszerű szlogenek és nagyszerű megfogalmazások is, egyszerű kinyilatkoztatások, amelyek arról szólnak, hogy mindenféle számítás és alátámasztó érv nélkül hogyan lehet a szlogene k szintjén elérni azt, hogy vonzóvá tegyük ezt a fajta átállást. Ilyen szlogen a tőkefedezeti elv bevezetése, ami gazdasági növekedéssel jár - állítják kormánypárti képviselők. Erre a válasz csak kétféle lehet: vagy igen, vagy nem. A másik ilyen szlogen, h ogy a nyugdíjas átlagos életszínvonala nem csökken majd. Erre szintén az a válasz, hogy vagy csökken, vagy nem csökken. De hogy erre nincs a törvénytervezetben garancia, az egészen biztos. Újabb szlogen: biztonságosabbá teszi a nyugdíjrendszer működését. ( Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Mitől? Mitől? - kérdezem, képviselőtársaim. Egy kockázat helyett bevezet két kockázatot. Az újabb szlogen az, hogy növeli a fizetési hajlandóságot. Vagy igen, vagy nem. (Dr. Toller László: Igen!) Ezeket állítani lehet, csakhogy a törvényjavaslatok ezt nem támasztják alá! (12.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta küszködünk azzal a problémával, hogy a kormány beterjeszt javaslatokat, majd ezt követően azokat módosítani kell. Nemcsak az adótörvény ek kapcsán, sok más törvény kapcsán kerültünk abba a csapdahelyzetbe, hogy nem sokkal a törvény megalkotása után lényeges ponton változtatni kellett. Itt nem tudjuk megtenni. Ha később kiderül az, hogy nagy problémák voltak, nem tudjuk megtenni, mert nem e gy egyszerű törvénymódosítás lesz a következő évben a mi problémánk, hanem szembetalálkozunk több százezer olyan szerződéssel, amelynek komoly polgári jogi következményei lesznek, ezért sokkal nagyobb óvatossággal kellett volna a kormánynak ezt az átalakít ást megkezdenie. Államtitkár úr hivatkozott az imént arra a svéd példára, ahol ezt meg merték tenni, csak az összeget nem mondta el az államtitkár úr. (Akar László: Elhangzott.) Egy százalék erejéig! - attól félve, hogy a kísérlet nem sikerül. Ez az óvatos ság a magyar kormány előterjesztésében nem jelent meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A Magyar Szocialista Párt részéről hárman is jelentkeztek kétperces hozzászólásra, de szeretném jelezni, hogy ö sszesen három perc 20 másodpercük van. Én a jelentkezés sorrendjében adom meg a szót; először Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kedves Dávid Ibolya! Az angol példája rettent ően rossz, példa arra, hogy milyen a rossz szabályozás. Ahogy képviselőtársaim bekiabálták, ha a törvényt figyelmesebben elolvasta volna, akkor bizonyára megtalálta volna, hogy ebben a törvényben milyen garanciális elemek vannak, mert itt maguk a befizetők egyszer mint tulajdonosok jelennek meg, a törvény biztosít intézményi rendszert, garanciát, jogi garanciát, és még az állam is mögötte áll. Én azt hiszem, hogy inkább itt azon kellene már elgondolkodni, hogy meddig szabad elmenni a garanciális elemekben. A másik: egyszerűen nem igaz, amikor azt mondja, hogy nem fizet kamatot. Kézbe valóban nem fizet, de kamatoskamatrendszerben működik egészen addig, amíg a rászorultság be nem következik a befizetőnél.
