Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
4512 nem biztos, hogy ha most befizeti k az útielőleget, és utána elutaznak, vissza is tudnak jönni vele, vagy élvezni is tudják az utat. Ezzel szemben az előttünk tárgyalt javaslatcsomag arra tesz javaslatot, a hasonlatot folytatva, hogy sok újonnan létrehozott és megfelelő garanciákkal felépí tett utazási iroda egymással vetélkedő ajánlatai között választhasson az utazni kívánó. Tehát ne azt mondja neki az állam ajánlatként, hogy: itt van ez az egy szem monopolhelyzetű nyugdíjbiztosítási önkormányzat, illetve kassza, és akár tetszik, akár nem, ebben a nyugdíjbiztosítási rendszerben kell részt venned; hanem azt mondja: tessék választani! És annak érdekében, hogy az állampolgár valóban választani tudjon az egyes nyugdíjbiztosítási kasszák között, nyugdíjpénztárak között, olyan szabályokat hoz, hogy ezeknek az elszámolásai egységesek legyenek, egységes elvekre épülő elszámolásai legyenek, ennek alapján e pénztárak gazdasági teljesítményei összehasonlíthatóak legyenek, hogy az állampolgárnak mindig megfelelő információ álljon rendelkezésére a teki ntetben, hogy melyik kassza milyen módon működik, és mennyire volt érdemes részt venni abban, vagy másikat választani adott esetben. Harmadrészt biztosítja a választás szabadságát nemcsak induláskor, hanem folyamatosan, menet közben is az állampolgár számá ra, ami alapján lehetővé teszi, hogy válasszon az állampolgár; ha nem tetszik neki ezen intézmény, kassza gazdasági teljesítménye, úgy ítéli meg, hogy máshol jobban kezelik a pénzét, akkor ezt a pénzt átteheti menet közben bármikor oda anélkül, hogy őt any agi veszteség érné. Szokták még emlegetni azt, hogy pénzügyi lobbyérdekek állnak az egész mögött, és csak azért találta ki ezt a rendszert a kormány, illetve a kormánykoalíció, hogy bizonyos befolyásos pénzügyi érdekeket szolgáljon. Ezzel kapcsolatban elég azt világossá tenni, hogy akik ezt a kifogást mondják, azok összekeverik a nyugdíjpénztárat a pénzkezelő intézménnyel. Ez két különböző szervezettípus. A nyugdíjpénztár maga egy nonprofit intézmény, amelyik csak a tagjai érdekében végezhet bármilyen tevék enységet, és minden eredményét, amit elér, a tagjai részére kell visszaosztani. Tehát nem önálló pénzügyi érdekeket képviselő intézmény a nyugdíjpénztár. A következő kifogás, amire szeretnék még kitérni: ez a rendszer csődveszélyes, komolyan fenyegeti a be fektetőt, hogy az általa választott vagy preferált pénztár csődbe kerül, és ezáltal nem tudja teljesíteni azokat az ígéreteket, amiket tesz. Az is elhangzott, hogy felosztókirovó nyugdíjrendszer még sosem ment csődbe a világon, de tőkefedezeti elvre épülő már igen. Itt megint egy olyan látszatról van szó, hogy nem ment csődbe felosztókirovó rendszer. De igen, vegyük tudomásul, hogy már rengetegszer csődbe ment, a magyar felosztókirovó nyugdíjrendszer is csődbe ment, csak a teljesítménye nem mérhető olyan világos elvekkel, mint egy tőkefedezeti elven működő rendszer, hiszen az ígéretei is sokkal homályosabbak. Egy felosztókirovó rendszer nem ígér semmi konkrét összeget, én fizethetem 3040 éven keresztül a nyugdíjjárulékot, fizetheti a munkáltató utánam a nyugdíjjárulékot, és a mai rendszer nem ígéri meg, hogy ezt az összeget vissza fogom kapni, nemhogy hozamokkal növelten nem ígéri meg, hogy visszakapom, hanem az általam befizetett összeget sem ígéri meg, hogy vissza fogom kapni bármikor is; így tehát cső dbe se tud menni pénzügyi értelemben. Csak olyan értelemben tud csődbe menni, hogy képtelen vállalni azokat az ígéreteket, hogy majd milyen módon állapítja meg a nyugdíjamat, és mihez köti. Ilyen értelemben viszont már folyamatosan csődbe ment, és megy cső dbe a mai nyugdíjrendszer is. A két elven működő nyugdíjbiztosítás, lássuk be, egyformán kiszolgáltatottja a gazdaság mindenkori helyzetének, teljesítőképességének. Ha gazdasági recesszió van, ha a gazdasági teljesítmény visszaesése figyelhető meg egy orsz ágban, akkor a felosztókirovó elven működő nyugdíjrendszer éppúgy nem tudja biztosítani a nyugdíjasok ellátását, és éppúgy veszélyes helyzetbe kerülhetnek a tőkefedezeti elven működő pénztárak is. A különbség a kettő között csupán annyi, hogy a tőkefedeze ti elvűben megvan az esély, hogy pozitív hatást gyakorol a gazdaság mindenkori állapotára, egy olyan intézményrendszert hoz létre, ami segíti a gazdasági növekedést, a gazdasági teljesítmények erősödését. Ugyanakkor a felosztókirovó rendszer egy passzív k iszolgáltatottja a gazdaság mindenkori állapotának, és nincs meg benne ez a pozitív visszacsatolás.
