Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
4506 Köszönöm szépen. Megadom a szót Barsiné Pataky Etelka képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy Bauer Tamás eltorzított hozzászólásához ne csak az ért ne fűzzek megjegyzést, mert a Házszabály tiltja. Az alapkérdéshez: ebben a Házban sokan egyetértünk abban, hogy a kormány gazdaságpolitikáját nem a Pénzügyminisztériumban kellene csiná lni. Ha ezt a dolgot a miniszterelnök is felismerte, ennek csak örülni lehet. Azonban az, hogy a miniszterelnöknek - most már sokadszor - ilyen nagy felismerésekre szókincse csak a hatvanas évek terminológiájából van, ez gond. Azt gondolom, erről beszéltün k mi itt. Azt gondolom, hogy minden körülmények között meg kell találnunk az új terminológiákat, azokat az új fogalmakat, amelyek ténylegesen takarják azt, hogy miről is beszélünk, és amiről beszélünk - hangsúlyozom még egyszer , az, hogy nem szerencsés, ha éveken keresztül egy ország gazdaságpolitikáját a Pénzügyminisztériumban készítik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Barsiné Pataky Etelka f rakcióvezetőhelyettes asszony, Magyar Demokrata Néppárt, "A Nemzeti Színház tervpályázatáról" címmel. Megadom a szót. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán kevésbé vihart kiváltó témát szeretnék szóba hozni, de fonto s témáról lesz szó. A Nemzeti Színház tervpályázatára 72 pályamű érkezett. Örülünk annak, hogy egy nagy és szép feladat sokakat képes mozgósítani. De egy kis üröm is vegyült az örömbe. (Dr. Szabó Zoltán: Nem csoda.) A zsűri meghozta a döntését, és a múlt h éten bemutatták az elsődíjast, valamint a többi nyertes pályaművet. Sajnos felhördült az építésztársadalom, sokan felhívtak engem is telefonon, építészek, pályázók és nem pályázók, és azok is, akik megnézték az eddigi kiállítást, és nem értik, hogy miért n em került bemutatásra a többi 56, igaz, nem nyertes, de értékes alkotás. Mi sem értünk egyet azzal, hogy csak a díjnyertes pályázatok kerültek bemutatásra. Miután a zsűri meghozta a döntését, a kiírók mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a 72 pályázat m ögött - nyertes és nem nyertes mögött - a hazai építészet széles köre áll. És az, hogy ez a pályázat sikeres volt - mert az volt , az összes pályaműnek köszönhető. Értetlenül állunk ez előtt, hiszen egy tervpályázat nem mindössze a nyertes kiválasztásáról szól. Egy ilyen jelentős tervpályázat mindig a korszak építészetének egyfajta seregszemléje, és ami talán még fontosabb, a szakma önbecsülése. Ez az önbecsülés az, aminek idehaza is és Európa felé is van egyfajta üzenete a tudásunkról, a tehetségünkről és jelen esetben a művészetünkről. Nekem úgy tűnt, mintha a kiírók féltek volna a vitától. Pedig nincs okuk rá, mert a verseny nemes volt, és egyébként is egyegy szakma fejlődése mindig a viták kereszttüzében alakul ki. Annak idején az első építészeti tervp ályázatot az Országgyűlés 1843ban határozta el, és nem kisebb épület tervpályázatáról volt szó, mint erről a házról, ahol most vagyunk, az Országházról. Ez annak idején egy új jelenség volt a magyar építészet történetében, és merőben szokatlan is, amikor a parlament úgy határozott, hogy a szabad versenyzést részesíti előnyben. (9.50) Addig ugyanis csak kiadták, odaadták valakiknek a megbízásokat. Ezek után a rangos középületek építését rendszerint tervpályázat előzte meg, például az Operaháznál vagy a Magy ar Tudományos Akadémiánál is. Ez utóbbinál, a Magyar Tudományos Akadémiánál, az akadémia
