Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
4450 Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom az időt tölteni a vitának ezzel a részével, csak még egy mondat, még egy gondolat, amire már utaltam. Az új alkotmány megalkotása, dacára enne k a torpedónak, ami most ezen alkotmánymódosítási csomag képében az alkotmány megalkotásával szemben repül, ennek a torpedónak az ellenében és ellenére dolgozik a szövegező albizottság, ezen a héten szerdán és csütörtökön folyamatosan ülést tart, ahol az O rszággyűlés által kétharmados többséggel elfogadott, ezért a Ház minden tagjára kötelező országgyűlési határozattal elfogadott koncepció szövegének a kidolgozása folyik. Ne tessék tehát azt mondani, hogy oda érkeztünk, azt kellett konstatálnunk - ahogy Bau er képviselő úr mondta , hogy itt nincs akarat, hogy itt nincs együttműködés, hogy az ellenzék mindenre dafke azt mondja, hogy nem támogatja! Ez egyszerűen nem igaz! Tessék az alkotmányelőkészítő bizottság munkáját szemmel kísérni, és megnézni azt, amiko r különböző szövegekben hatpárti - a kisgazdáktól a Szocialista Pártig , átfogó megállapodások születnek formulákról, és hidalunk át több hónapos vitákat! Ne tessék akkor azt mondani, hogy arra van bizonyíték vagy adat, arra utalnak a jelek, hogy valamely ik párt ezt az alkotmánymódosítást akadályozza, legalábbis az ellenzéki oldalra ezek a vádak abszolút megalapozatlanok, és a leghatározottabban visszautasítom ezeket a vádakat! Tisztelt Országgyűlés! Most pedig, miután a magam 13 perc 40 másodpercesre szél esült kétpercesét elmondtam - ezt menti az, hogy a felszólalási jog megilletett, és erre módom volt, megköszönve a türelmüket és a megértésüket , áttérek - és talán rövidítem is, ha lehet - a felszólalásomnak arra a részére, amire eredetileg készültem. Tu dniillik Áder János képviselőtársam - mint erre már utaltam - sok mindent elmondott az alkotmánymódosítási csomaggal kapcsolatosan, néhány kérdést azonban nem érintett, mert nem fért bele a húszperces, első körbeli felszólalási időbe. Ezekről kívánok beszé lni, nevezetesen három kérdésről: a kormány tagjaival kapcsolatos alkotmánymódosítási problémákról, a jogorvoslat szűkítésének kérdéséről és a menedékjog problémájáról. A kormány jogállásával kapcsolatosan az alkotmánymódosítás egy olyan passzust tartalmaz , melynek értelmében kiegészítésre kerül a miniszterelnök megbízatásának megszűnése két külön okkal: az alkotmányban eddig rögzítetteken kívül még megszűnik - az alkotmánymódosító csomag értelmében - a miniszterelnök megbízatása akkor, ha elveszti a válasz tójogát, vagy ha megállapítják a miniszterelnök összeférhetetlenségét. Én ezt a kérdéskört - mivel elszakíthatatlan - a kormány tagjainak jogállásával kapcsolatos törvényjavaslat vitájában már érintettem, itt is érintenem kell, hiszen az alkotmány módosítá sa kapcsán sem mellőzhető, sőt elsősorban ide tartozó kérdés. Ennek a két oknak a külön feltüntetése vagy önálló megjelölése az alkotmányban - mint ahogy azt már a múltkor is megfogalmaztam - az alkotmány paródiája. Ugyanis ha a választójogot elveszti vala ki, ehhez olyan abszurd okok szükségesek, amelyek mellett elképzelhetetlen, hogy politikailag az érintett fél megtartsa a megbízatását. A választójogát akkor veszti el valaki, ha elmebeli állapota, gyengeelméjűség vagy más szellemi ártalom miatt képtelen l esz arra, hogy cselekvőképességét megtartsa, és a bíróság cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezi, vagy abban az esetben, hogyha elítéltetésére azért nem kerül sor, mert kényszergyógykezelését rendelik el - tehát szintén elmebetegsé g miatt nem büntethető ; illetve választójogát akkor veszti el valaki, ha végrehajtható szabadságvesztésre ítélik vagy a közügyektől tiltják el mellékbüntetésként, amihez hozzáteszem: a büntetőjogban járatosak tudják, hogy a közügyektől való eltiltás megi nt csak a végrehajtható szabadságvesztéshez kapcsolódó mellékbüntetés. Olyan okok ezek, tisztelt képviselőtársaim, amelyek mellett szerintem nincs a világon - meg merném kockáztatni, hogy nemcsak demokratikus jogállamban, hanem azon kívüli körben sem - oly an kormányfő, aki a megbízatását megtartsa. Nyilván egyet tudunk érteni abban, hogy elképzelhetetlen, hogy folyik a miniszterelnök ellen a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság iránti polgári peres eljárás, és még mindig miniszterelnöki funkc iót tölt be.
