Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
4351 Mi történik ugyanakkor a helyi bíróságokon, ha az ítélőtáblák felállításra kerülnek? A személyi állomány szakmai tapasztalata és színvonala nyilvánvalóan romlik az ítélőtáblák felállítása mellett, ugyanis az kétségkívül nyilvánvaló tény, hogy a megyei bír óságokra a városi bíróságok legjobb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező bírói kerülnek, az ítélőtáblák személyi állománya viszont a megyei bíróságok személyi állományából töltődik föl, illetve tevődik össze. Még a tervezett javadalmazás emelése mellett s em olyan magas a bírák fizetése, hogy az a más pályákon dolgozó jogvégzett személyeket a nagy felelősséggel és nagy teherrel járó bírói pálya felé orientálja. Bár megjegyezném, szakmai tapasztalat nélkül nem is kívánatos megyei bírói, ítélőtáblai bírói stá tus behozatala a bíróságokhoz, tehát betöltése kívülállókkal. Maradnak tehát a helyi bíróságokon a frissen kinevezettek, a szakmai tapasztalat nélküli kezdő bírák, és az általuk elbírált ügyek a megyei bíróság elé kerülve esetleg nem biztos, hogy megállják a helyüket, esetleg kétszer is megjárják ugyanazokat a fórumokat. Ebből ok szerint következik, hogy az állampolgár nem fogja azt érezni, hogy ügye gyorsabban és hatékonyabban oldódott meg. Összegezve tehát az idevonatkozó álláspontomat, nem vagyok reforme llenes, sőt, nagyon is támogatom, hogy a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszert fel kell váltani egy hatékony rendszer működőképességével. Nem ilyen reformot képzeltem el teljes mértékben. Külön is rámutatok arra, hogy a reformnak az ügyészi szervezet sz ükségszerű egyidejű módosítása mellett nincs meg a 30 milliárdos költségfedezete az ország jelenlegi helyzetében. Nem lehet ezt a társadalmat tovább terhelni akár adó vonatkozásában is. A választások előtt nem lehet e szervezetet leépíteni, újraszabályozni , szabályokat módosítani vagy visszavonni. A bírósági szervezet ilyen mértékű átalakítása, úgy ítélem meg, ma nem aktuális és nem időszerű ilyen mélységében. Néhány gondolatot hadd szabadjon fűznöm az egységes bírói gyakorlathoz. Valóban szükséges egy orsz ágban - tehát nálunk is - az egységes ítélkezési gyakorlat; azonban úgy ítélem meg, a jogegységi eljárás és a jogegységi határozat a jogforrások hierarchiájába, a magyar jogrendszerbe nem nagyon illeszthető bele. A javaslat jelen kidolgozásában álláspontom szerint a bírói függetlenség elvébe is ütközhet. Sokkal hatékonyabbnak tartanám az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében az elvi döntések, irányelvek és kollégiumi állásfoglalások rendszerét. Nem is beszélve arról, hogy azok meghozatala, nyi lvános közzététele nincs ellentétben a bírói függetlenség elvével, és ezen túl sokkal egyszerűbb eljárást igényel, mint az úgynevezett jogegységi eljárás. Az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását is eléggé költségesnek tartom, különösen ha anna k létszámát is figyelembe veszem, és úgy ítélem meg, hogy nem lesz hatékony eszköze a bíróságok igazgatásának. Lényegében kettős irányítás alá kerülnek, részben az igazságügyminiszter, részben pedig az igazságszolgáltatási tanács irányítása alá. Úgy ítéle m meg, e megoldás révén beláthatatlan következményekkel is járhat, ha az Országos Ügyvédi Kamara elnöke is részt vesz netalán egy bíró fegyelmi ügyének a megítélésében. Más összetételben látnám talán megvalósíthatónak ezt a tanácsot. Az országos igazságszo lgáltatási tanács lényegében az igazságügyminiszter feladatainak nagy részét veszi át, ugyanakkor megmarad magának az igazságügyminiszternek is egy bizonyos kis részecske. Nem kétséges, hogy a felduzzasztott tanács feladat- és hatásköre mellett végül mi marad meg az igazságügyminiszternek, mert az teljességgel elfogadhatatlan, elképzelhetetlen, hogy a bíróságok felett ez a tanács mint egy kvázi igazságügyminiszteri feladatokat lásson el, az igazságügyminiszternek ugyanakkor megosztott feladata legyen a bíróságok felé. Ez a megoldás maga is elég nagy költségkihatással jár, s úgy ítélem meg, nem az államhatalmi ágak elválasztása elvén alapuló, hanem valójában a bíróságok kettős irányítását szolgáló, egy bürokratikusabb megoldás felé vezet. A reformelképze lés sok elemét tekintve az igazságszolgáltatás e tanács felállítása után, működése során sem biztos, hogy eredményesebb vagy gyorsabb lesz. Mit támogathatnánk a reformelképzelésből, mit tudok támogatni? Mindenekelőtt a hároméves első bírói kinevezés határo zott idejű időtartamát. Valószínűnek tartom, hogy ez egy nagyon jó bevezetése a csomagnak, megkérdőjelezném azonban, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatra ez
